Valóban bölcs döntés mindent ráhagyni egy 18 évesre mindent, csak azért, mert elmúlt 18?

De ilyen nincs. Aki 18 évesen hülye, az azelőtt is hülye volt. Azelőtt sem lehetett nevelni. Szólhat a szülő, de ha 17 évesen nem hallgatott rá a gyerek, 18 évesen sem fog.

Olyan meg nem létezik, hogy ugyanaz a gyerek a "tanulj" felszólításra 17 évesen úgy felel, hogy "igenis, édesanyám", 18 évesen meg úgy, hogy "kussolj, muter".

Ha valakit nem lehetett jobb belátásra bírni, míg el nem érte a felnőttkort, akkor utána már még inkább lehetetlen. Olyan, mintha egy erdőtüzet egy pohár vízzel próbálnék eloltani.

A helyzet az hogy a 18 eves kor pusztan egy jogi valasztovonal, de a szulo-gyerek viszonyban normal esetben semmilyen fordulopontot nem jelent.

A szulo befolyasa a gyerekre folyamatosan csokken, ahogy a gyerek egyre nagyobb lesz. Es ez igy van jol: a gyerek is keresi sajat magat, sajat donteseket hoz, hibazik es abbol tanul, es igy tovabb.

Normalis esetben mar egy 14 eves kamaszt sem iranyitanak a szulei vasszigorral es diktatorikus modon, erre az idoszakra mar ki kell alakulni egy csaladi kulturanak azzal kapcsolatban, hogy hogyan szuletnek a szabalyok, es a szulo hogyan tudja elerni azt amit szeretne. es persze hogyan tudja elfogadni azt hogy valami nem ugy tortenik ahogy o elkepzelte...

Az regen rossz ha a szulo ugy gondolkodik, hogy o hoz minden dontest, a gyereknek meg kuss. Az ilyen gyerekek lepnek le aztan a 18adik szuletesnapjukon, mert nem kepesek tovabb akkora nyomas alatt elni.

18 eves korra a szulo az iranyitasbol mar regen vissza kell hogy vonuljon egy kooperativ, tanacsado jellegu szerepbe, az utan pedig a leheto legkevesbe kell megprobalni befolyasolni a gyerek eletet. Az az elkepzeles hogy a szulo majd egy 18 eves embernek barmit is megtilt, eleve irrealis. 18 eves kor utan a szulo tanacsot is akkor adjon csak, ha a gyerek erre kifejezetten megkeri.

Minden embernek a sajat labara kell allnia. Persze a lelkileg megnyomoritott emberek egesz eletukben anyuci-apuci iranyitasa alatt maradnak, de hidd el, nekik nagyon rossz.

"Akkor legyél egy bulizós, lázadó kamasz, akiből nem lesz más csak közmunkás vagy hajléktalan."

Mi van?? :DDD A legtöbb volt osztálytársam, aki bulizós, lázadó kamasz volt, most egyetemen szerzi a 4-es 5-ösöket :D Egyik lány hatalmas punk volt, teletetováltatta magát, mindig kék és fekete volt a haja, fültágító, piercingek, járt koncertekre, stb.. Ő volt a legjobb tanuló az osztályban :D Kitűnő volt minden évben. (Erős suliba jártam)

Apám is csinált marhaságokat kamaszkorában a haverjaival, nem spóroltak a bulikkal, most meg felsővezető.

Annyi a titok, hogy egyszer ki kell nőni a lázadásból. De kamaszkorban kellenek a bulik is. Persze, van aki végleg elzüllik, de nem mindenki...

"Szóval a szülő nem szólhat bele a kábszeres/piás/semmittevő/felelőtlen szexkapcsolatokba kezdő gyerekének az ügyes-bajos dolgaiba, és végig kell néznie, hogy a gyerekéből egy lecsúszott, szánalmas alak, hajléktalan lesz, ...."

Nem olvastam végig a válaszokat, de úgy gondolom, hogy a gyereket nem 18 évesen kell megnevelni. Ha valakiből kábszeres, piás, semmittevő lesz, az nem egyik napról a másikra történik, mikor betölti a 18-at, hanem előbb, és az esetek többségében vannak családi előzmények.

Tehát, az a szülő, aki 18 éves koráig nem tudta normális elvekre megtanítani a gyerekét, nincs vele olyan bizalmi kapcsolata, hogy drog helyett inkább hozzá forduljon, ha problémája van, az ne háborogjon, hogy hová jutott a gyereke. Akkor kellene észnél lennie, amikor a probléma elkezdődik, és visszafordítani a folyamatot úgy, hogy a gyerek érezze, számíthat rá. Ennyi.

Egyébként nem olvastam a válaszokat, bocsánat, ha ismételek.