Valóban bölcs döntés mindent ráhagyni egy 18 évesre mindent, csak azért, mert elmúlt 18?
válasza: válasza: válasza:Kérdező, gondolkodj el erősen azon, hogy hogy és milyen alapon jön ahhoz bárki, veszi a bátorságot magának bárki, hogy egy másik felnőtt emberre rákényszerítse a saját gondolkodását, elveit, értékrendjét?
És ha tegyük fel sikerül neki ez az aljas tett, az a másik ember mégse lesz hálás érte, hiába makogta el neki százezerszer, hogy "most még nem érted, de majd, ha felnősz, majd akkor hálás leszel", akkor az ezt elszenvedő hogy tud elégtételt kapni az ellene elkövetettekért?
Ha erre lesz válaszod, ha majd tudod, hogy az a szülő hogy tud egyáltalán felelősséget vállalni a gyereke felé a saját tetteiért, majd akkor lehet újraértékelni a dolgot.
válasza:Leírok egy kitalált szituációt, amivel válaszolok a kérdésedre. A szituációban nem a piát, cigit vagy a tanulás mellőzését vagy ilyesmit hozok fel példának, mert egyesek szerint ez nem probléma, szóval valami égbe kiáltó hülyeséget hozok fel példának.
Szülő: Hová készülsz kisfiam/kislányom? Sötétedés után veszélyes elmenni.
Gyerek: Tegnap fújtam el a 18. szülinapomon a tortán a gyertyát, most már oda megyek ahová akarok. Ejtőernyős ugrásra megyek ejtőernyő nélkül.
Szülő: Nem mehetsz, az életveszélyes. A mi időnkben az ilyesmihez még ejtőernyőt használtak, de még úgy is megtiltották nekünk, mert életveszélyes.
Gyerek: Ejtőernyővel? Az olyan ciki, az összes haverom ki fog röhögni. És elmúltam 18, azt csinálok, amit akarok.
Szülő: Ha elmész, jelszót állítunk be a számítógépedhez, többet nem fogod tudni használni, többet pénzt se adunk semmihez, önálló kereseted meg nincs, hiába vagy 18.
Gyerek: Na jó, nem megyek, ennyit nem ér, de ti mocskos állatok vagytok. A szülő csak azért van, hogy legyen az embernek ellensége.
Szülő: Lehet, hogy most nem érted, miért tesszük ezt, de később hálás leszel érte.
Másnap esti hírek: 4 fiatal életét vesztette, mert ejtőernyős ugrást kíséreltek meg ejtőernyő nélkül. Holttesteikre összeroncsolódva találtak rá a mentők...
Gyerek: Igazatok volt, tényleg nem lett volna szabad elmennem, akkor 5 halott lett volna 4 helyett, most nem élnék.
válasza:Beleszólni beleszólhatsz az életébe, csak neki NEM KÖTELESSÉGE ezeket meg is fogadni. Neked meg nem kötelességed eltartani. End of story. A többi vergődésed csak felesleges ezen túl.
És abban is igaza van az egyik válaszolónak, hogy az ilyen szülőnek nem panaszkodni kéne, hanem elgondolni, hogy mit rontott el, mert nem 18 évesen lesz ilyen a gyerek, és ebben a korban már késő elkezdeni nevelni. Amúgy meg attól, hogy valaki csak 18, még nem biztos, hogy ilyen ostoba, mint amilyennek te leírod őket.
válasza:Kérdező (#16) ennek a történetnek ugye az a baja, hogy semmi köze sincs a valósághoz, aki ejtőernyő nélkül akar ejtőernyős ugrást végrehajtani, azt elmegyógyintézetben ápolják, és amúgy is gondnokság alatt áll - ebben gondolom megegyezhetünk.
Az ilyen ellentétek, amit te felhozol a való életben tipikusan szimpla értékrendi kérdések... és hát egyetlen embernek sincs rá semmi joga, hogy egy másik emberre rákényszerítse a saját értékrendjét, mint már említettem...
Igen, ez tényleg csak egy kitalált szituáció volt, de be lehet helyezni egy életszerűbb esetbe is, ahogy az elején írtam. Például a fiatal nyafog, hogy mért kell neki tanulni, az érettségi se kötelező stb. A szülei kényszerítik rá még 18 éves kora után is, de ő nem hajlandó. Aztán ugyanez a fiatal 40 évesen is a munkaügyi hivatalban áll sorban valami minimálbér alatti munkáért, és akkor már késő belegondolnia, hogy annak idején a szüleinek tényleg igaza volt, amikor annyira erőltették azt a tanulás dolgot. Ez is teljesen olyan, mint az én ejtőernyős sztorim, csak ez teljesen valóságos és nagyon gyakori és nem Happy enddel végződik.
Amúgy tényleg nincs joga a szülőnek beleszólni, de amint most is ezt próbálom kifejezni, csak a gyerek issza meg utána a levét, nem is kicsit.
Reméltem, hogy a példaszituációból leesik a párhuzamosság egy hozzá hasonló, valóságban is lehetséges esettel, de tévedtem. :(
válasza:"Például a fiatal nyafog, hogy mért kell neki tanulni, az érettségi se kötelező stb. A szülei kényszerítik rá még 18 éves kora után is, de ő nem hajlandó. " - na látod Kérdező, ez már valóban életszerűbb...
És hát erről olyan dolgok jutnak eszembe, ami messze távol áll a te sztereotip válaszodtól a saját felvetésedre... olyanok, mint a párom, aki már a szülői kényszerekből kiszabadulva, néhány év kihagyással ment főiskolára és szerzett diplomát, vagy a saját fiam, aki szintén a saját életét élve a saját párja mellett döntött a továbbtanulás mellett. Ezek azért elég közeli példák, nem? :)))
Vagy egy ismerősöm, aki otthagyta a gimit, egy év alatt beutazgatta Európát, majd visszaült az iskolapadba, és végzett - őszintén szólva csak irigyelni tudom...
Ja, és ha végiggondolom a saját általános iskolai meg középiskolai osztálytársaimat, hát - az általad mondott sztereotip képpel ellentétben - azt látom, hogy baromira semmi köze sincs az illetők mondjuk 16-24 éves korban való dolgainak az élete mai állásához, sőt, inkább a "balhésabb kamaszkor" járt később jelentősebb karrierrel. Tudod mennyi energia szabadul fel, ha az ember élete nem a szüleivel való permanens harcról szól?
És ja, én is általában inkább megbántam, amikor hallgattam a saját szüleimre, és nem, semmiféle "majd ha felnősz, majd akkor megérted" effekt nem figyelt be. Egyszerűen különböző emberek vagyunk, teljesen más értékrenddel, ennyi... erre el lehetett volna jutni anno évekig tartó háborúságok nélkül is...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!