Jó döntés egy anya részéről, aki csak a gyerekei miatt nem válik el a férjétől, aki megcsalja őt? Egy gyerek jól teszi, ha "beárulja" a szülőt, ha gyanakszik vagy rájött, hogy az félrelép?

én úgy gondolom,hogy a gyerek szempontjából rosszabb,hogyha állandóan a szülei veszekedését kell hallgatnia és látni,hogy már nem szeretik egymást.már akkor inkább váljanak el,de ne mérgezzék a légkört.

persze a két szülő egyéni döntése,hogy elválnak -e,vagy túljutnak ezen. ebbe nem sok beleszólása van a gyereknek. ha tudomást szerez arról,hogy mondjuk az apja megcsalja az anyját,akkor inkább az apjának kéne elmondani és megbeszélni vele,hogy miért teszi ezt és hogyha nem szereti az anyát akkor mondja el és oldják meg közösen, de ne csalja a háta mögött. szóval jobb,hogyha a másik féllel beszééli meg és nem rohan beárulni

Egyik sem..

Egy nő gyávaságból marad a férjjel, nem abyerek miatt..

Mert fél,mhogy nem tudja egyedül nevelni, eltartani a gyerekeket.

Az apa kép kamu..

Az apa apja maradhat a gyerekeinek, ha normálisan válnak el (láttam peldát, hogy így sem hétvegi apuka lett)

Szerintem nagyobb kárt okoz a helytelen család, és párkapcsolati kép..sőt konfliktuskezelés, és problémamegoldő példák sem helyesek egy ilyen családnál.. Nagyobb bajt okoz, mintha tényleg hétvegei apát kapna a gyerek..

Gyerek beleszólása...:

Szerintema menf saló felt kell vallásra kenyszeríteni, vagy úgy intézni, hogy a megcsalt fél maga jöjjön rá..

Sajnos sok példát kátni az első felvetésre, így eleggé nyilt megaláztatás, a megcsalt félnek a gyerekkel szemben ha az közli a gyanuját, amit a megcsalt már rég tud..

De a semmitteves is hibás, mert a szülő azt sem bocsájtja meg könnyen ha a gyerek tudja,mde nem szól, ha önmaga még nem tudja..

Kicsit patt helyzet...

Mi az, hogy a gyereknek nincs köze a szüleire tartozó dolgokhoz? Egyrészt egy családban élnek, másrészt pedig azzal, hogy megtudta a félrelépést, nyakig belecsöppent a dologba.

Annak idején, amikor megtudtam hogy apám félre lép, először vele beszéltem, és megkértem hogy mondja el anyunak, mert ezzel nagyon hülye helyzetbe kerültek. Ha nem mondom el anyunak, és később kiderül, hogy tudtam róla, akkor anyu fog haragudni rám, ha pedig elmondom neki, akkor apu lesz mérges. Ez már elég régen volt, kb 17 éves voltam. A szüleim megbeszélték, és elváltak.

Nem értem, hogy miert a feleséget kell hibáztatni, lehet hogy a férfi többre vágyott, de gondolom van szája, el tudta volna mondani. Van, hogy két ember nem illik össze. A szerelem elmúlik, és rájönnek hogy nem képesek együtt élni. Abban egyetértek, hogy egyetlen megcsalás még nem feltétlenül váló ok, de ha valaki hosszú ideig viszonyt folytat mással, és a házasságuk amúgy sem jó, akkor érdemesebb elválni. A gyereknek sem jó, ha folytonos feszültségben kell felnőnie. És ha együtt maradtok, csak elveszitek magatoktól a lehetőséget, hogy később majd találjatok valakit, akivel összeilletek.

Az állandó veszekedés, idegeskedés nem jó, így nem szabad bent maradni egy házasságban. Ugyanakkor nem is törvényszerű, hogy így folytatódik, ha maradt még az érzelmekből, és mindkét fél felelősségteljesen és őszintén rendbe akarja hozni, akár még jobb is lehet a kapcsolat, mint a félrelépés előtt.

Hülyeség, hogy csak halálraítélt kapcsolatban történik megcsalás, vagy valamit "nem ad meg" a feleség, és szegény férfinak máshol kell ezt megkeresnie. Egy hosszútávú kapcsolat nem mindig zajlik fehérizzásban, vannak hullámvölgyek - akár külső okok, pl. munkahelyi stressz, anyagi problémák stb. - miatt, akár gyerekszületés idején, amikor fel kell dolgoznia apunak, hogy többfelé oszlik az asszony figyelme. Ezeken túl lehet lendülni, ha a párban megvan az akarat, de tény, hogy ilyenkor könnyebben elcsábul egyik vagy másik, vagy akár mindkét fél.

A gyerek sok mindent nem tud a szülei kapcsolatáról. Nem hűvös kívülállóként látja, élettapasztalata, tudása sincs, hogy képes legyen felmérni és helyesen értelmezni a történteket. Intim dolgokat eleve nem osztanak meg a szülők vele (legalábbis jó esetben.) Azt gondolom, hogy a félrelépő féllel mindenképp beszélnie kell, saját maga miatt is, és azért, mert lehet, hogy ez önmagában elég ahhoz, hogy rendeződjön a helyzet. A megcsalt féllel közölni nem jó húzás szerintem, egyrészt kiszámíthatatlan, mi fog történni, lehet, hogy valójában ezzel rosszabbat tesz, mintha semmit nem szólt volna, másrészt az ember önkéntelenül is haragszik a rossz hír hozójára.

1. Ha egy nő...

Ha allandoan ideges es veszekszik akkor nem szabad maradni.

Egyetlen esetben erdemes maradni: ha leultok es mindent atbeszeltek. Ha nem egyszeri megcsalas, hanem rendszeres vagy hosszabb viszony, akkor kizarolag egy gyakorlott parterapeutaval (pszichologussal) szabad elkezdeni. Hosszu honapokig vagy akar egy, masfel evig is eltarthat a feldolgozas. A megcsalonak meg kell valoban bannia es befejeznie a viszonyt vagy a leder/kicsapongo szexualis eletet es a megcsalt felnek pedig valoban meg keĺl bocsajtania. A hosszu ido azert kell/fog kelleni, mert a bizalmat kell a ket ember kozott ujraepiteni es ez nem lesz konnyu. Ha nem sikerul megbocsatanod es sok sok ido utan is bizalmatlansagot erzel es hajlamos vagy al-megbocsatasra, azaz vitakban elohozod es a fejehez vagod a masiknak, hogy na de amikor megcsaltal, akkor NEM SZABAD maradni. Mert te mesz benne tonkre es veszed el magadtol a jobb elet lehetoseget, ami a szemelyisegedre, lelkedre ertendo.

Anyagiak, gyerek, semmi nem szamit, mindenre van megoldas maximum nem egybol (azaz a valas is hosszabb folyamat stb.).

2. Ha a gyerek tudomasara jut...

A parkapcsolat, amikortol egy gyerek is szuletik (vagy mas modon a par szulove valik), mar nem ketto emberrol szol kizarolagosan. A gyereknek a szulok, pontosabban a szukebb csalad (akar az elvalt vagy nem elvalt szulokrol van szo) a minta. Ezt a mintat mindenki tovabbviszi. Ha a gyerek mar rendelkezik egy elore megfogalmazott itelettel/elkepzelessel a parkapcsolatrol/megcsalasrol, akkor valoszinuleg hoz egy sajat dontest, hogy szol-e vagy sem es kinek. Feltetelezve, hogy kiskoru, o a sajat addigi neveltetese soran kapott es elsajatitott erkolcsi ertekrend szerint cselekszik, ezert nem lehet ra haragudni. Ha még nincs nala kialakult kep (mert tul kicsi), akkor valoszinuleg veletlen ks elszolhatja magat vagy semmifele iteletet nem tesz csak rakerdez, kimondja stb.

Ezert kizarolag a ket felnott szulo felelossege, hogy a gyerek kerdeset/iteletet/"szamonkereset" ugy kezeljek, hogy annak ne lassa karat a gyermek. Ha ilyenkor azt kapja, hohy o egy besugo...akkor az milyen hatassal lesz ra? Majd a sajat kapcsolataban is inkabb hallgatni fog es behuzza fulet farkat vagy teljesen mas szituacioban is hallgat pl. nemi eroszakot lat es nem szol senkinek?

Ha ilyenkor intelligens konfliktuskezelest mutatnak a szulok pl. ha a megcsalo tisztazza, hogy igen igy van vagy nem igy van es megbeszelem anyuddal/apuddal, es valoban megbeszelik es a dontesuk eredmenyet megosztjak vele pl. elvalunk nem valunk es a kerdeseire a maga szintjen kap igaz valaszokat, akkor o is es a szulok is jol fognak jarni.

A pszichologusok velemenye megoszlik arrol, hogyha a gyerek nem tud a megcsalasrol, de botrany lesz vegul, akkor be kell e avatni vagy sem. Ezt korosztalytol is fuggove teszik. Azonban, ha magatol szerez tudomast rola, akkor akarata ellenere belekeveredett es nagy valoszinuseg szerint neki ugyanugy pszichologusra, lelki segitore lesz es van szuksege, mint a szuleinek, akik meg a valso elszenvedoi a megcsalasnak es a hogyan tovabbnak.

Ha ez nem teoretikus kerdes, akkor irany a pszichologus.

Nem jó döntés!

A környezetemben volt vagy 10 tönkrement házasság. Ebből csak 6 végződött válással.

A gyerekek elmondása alapján a válás egy horrortörténet vége, és az új élet kezdete. A többi családban még szenvednek a gyerekek!