Mi lenne a legjobb döntés ebben a helyzetben? Költözzek el?

A párom ötéves kislánya kibírhatatlanul viselkedik. Nem fogad szót se az apjának, se nekem, ordítozik, kiabál velünk, kidobálja az ételt a tányérjából (mert nem olyan mint az anyukája főztje), rendszeresen végighúzza a wckefét a csempén, és ami a legrosszabb, hogy simán nekünk támad. Megüti a páromat ha valami nem tetszik neki, nekem pedig a hasamat támadja, próbálja megrúgni, megütni, megharapni(!). 20 hetes terhes vagyok, és rettegek hogy egyszer tényleg sikerül kárt tennie bennem vagy a babában.

Az a fő gond, hogy nem lehet a gyereket fegyelmezni, nevelni. Otthon az anyja mindent megenged neki, mert "az oviban úgyis annyi szabály van, legalább otthon hadd csináljon, amit akar". Amikor pedig nálunk van, nekünk ezt az ordenáré viselkedést el ekll tűrnünk, mert az anyja kilátásba helyezte, hogy ha kiabálunk vele, ha megbüntetjük, vagy ha akár egyszer is azzal megy haza tőlünk, hogy nem érezte jól magát, akkor nem jöhet ide többet. Engem mondjuk nem ijesztett meg az anyuka ezzel a nyilvánvalóan üres fenyegetőzéssel, én tudom hogy ez enm így megy, nem akadályozhatja a láthatást. De a páromat persze sikerült megijesztenie, így tehát a gyerekre nem lehet rászólni, mindig szépen kell beszélni vele és mindent meg kell engedni neki. Én már nem bírom tovább, pedig csak kéthetente jön hétvégére, de simán két hét míg kiheverem azt a két napot.

Tudom hogy a párom gyereke, tudom hogy joga van itt lenni, de én tényleg nem bírom az ilyen viselkedést tolerálni. És nem tudok kedvesen, türelmesen mosolyogva sz@rt vakarni a csempéről a gyerek után, és nem akarok minden éjszaka rettegni, hogy mikor lopózik be hozzám és ugrik rá a hasamra. Mit csináljak? Költözzek el? Lassan már nem látok más megoldást, ha nem nevelhetjük a gyereket, ha nem büntethetjük meg, nem szólhatunk rá, akkor ez a viselkedés csak egyre rosszabb lesz.