Nem igazságtalanság ez egy kicsit?

Kérdezz rá a szüleidnél, hogy miért is kellene hagynod, hogy vetkőztessen, megüssön, fedetlen intim részeidet fogdossa?! Ezt pontosan így kérdezd meg.

Ha nagyon nem akarnak meghallgatni, közöld az osztályfőnökkel, hogy azért nem egednek kirándulni, mert nem engedted, hogy a srác rajtad élje ki a perverzióját, nem akartad nemi erőszakra bátorítani. Ennek mindenképpen be kell válnia.

Durva, hogy a saját szüleid meg sem hallgattak.

Szóval a szüleid nem tudják, hogy miért vágtad pofon? A szüleid nem is gondolkodtak el, hogy vajon miért vágtad pofon? Az ember nem osztogatja csak úgy a pofonokat. Azért még ha csak símán lenyomtál volna neki és nem lennél hajlandó bocsánatot kérni, még akkor is erős lenne hosszúlejáratú bűntetést kiszabni, pláne kirándulástól eltíltani. Max 3 hónap szobafogság, vagy 1 hónapig te mosogatsz söpörsz, takarítasz, vasalsz mindenki után, de akkor is megkérdezném, hogy mi a jó frászért pofozkodtál...már csak azért is, hogy elbeszélgessek veled arról, hogy mit szabad, és mit nem.

Unokatesód meg reméljük, hogy nem gerjed rád, mert az elég durva lenne. Erősen kanos, az már biztos. A fiúknál ilyen idős korban az ilyen viselkedés egyértelműen udvarlás. Nálunk is ezt csinálták a fiúk azokkal a lányokkal, akiktől akartak valamit.

Küldj egy e-mail-t szüleidnek, hogy mi is történt.

Vagy, ha korrepetálnod kell, menj ki a szüleidhez, és közöld velük, hogy egy kezdő szexuális zaklatóval nem vagy hajlandó négyszemközt maradni, ezért valamelyikük legyen benn a szobában. Akkor már csak meghallgatnak majd.

"Még azt se engedték, hogy elmondjam, hogy mi hogy volt."

Először nekem is az jutott eszembe, hogy ha egy ilyen helyzetben nem hallgatnának meg normálisan, akkor leírnám a szüleimnek, hogy mi történt, ahogy már többen javasolták.

Vagy az merült fel még bennem, - hogy ha már azzal nyaggatnak, hogy a történtek után én kérjek bocsánatot - akkor mondanám, hogy azt szeretném, hogy legközelebb, mikor itt az unokatesóm (lehetőleg a szüleivel együtt), akkor ő mondja el, hogy mit csinált, mi előzte meg azt a hirtelen felindulásból - szerintem egyébként jogosan - lekevert pofont.

Ha esetleg hazudna, vagy szépítené a dolgokat, akkor megkérdezném, hogy elmondjam-e én, hogy mi történt valójában, vagy várjuk meg, amíg egyszer elmondja ő a valóságnak megfelelően, mert én őszintén szólva az utóbbit érezném tisztességesnek, és elvárhatónak a részéről, tekintve, hogy 17 éves, majdnem nagykorú, nem pedig egy szeleburdi óvodás, és tudtommal nem korlátozott értelmi képességeiben).

Ha nem mondaná el, valószínűleg nem ott, akkor, hanem később, négyszemközt indulatok nélkül, teljesen higgadt hangon megmondanám szüleimnek, hogy nem vállalom tovább a német korrepetálást, keressenek a szülei magántanárt más megoldást helyette.

(Nem vagyok a manipulatív játszmák híve, de ha ők ennyire igazságtalanul büntetnek, meg nem látják be, hogy még ha netalán olyan történt volna, ami nekem felróható lenne, akkor sincs értelme egy nem őszinte bocsánatkérésre kényszeríteni valakit, indokolatlanul és zsarolással meg egyenesen szemétség, akkor én is úgy állnék a dolgokhoz, hogy eszem ágában nem lenne korrepetálni valakit a szabadidőmben, akiben nincs annyi gerinc, hogy ha már ilyet csinált, legalább felvállalja, beismerje utólag, ahelyett, hogy végignézné, hogy engem büntetnek miatta igazságtalanul, én maradok le az osztálykirándulásról, sulis programokról és kuksolhatok otthon hétvégén.

Ha vagy olyan viszonyban az osztályfőnököddel, - ha esetleg magától nem tenné meg - szerintem érdemes lenne megkérned őt, hogy kérdezze meg a szüleidet, hogy miért nem engednek el az osztálykirándulásra, aztán ha kissé egyoldalúan adnák elő a történetet, akkor kiegészíteném a hiányzó részletekkel.

Megkérdezhetem, hogy korábban, ezelőtt az incidens előtt milyen viszonyban voltál ezzel az unokatesóddal?