Van még itt valaki, akinek teljesen idegroncs az apja, és elviselhetetlen, és az egész családot kikészíti? Mi a fenét csináljak?

Arról van szó,hogy apám 8 éve külföldön dolgozik,és rengeteget utazik,kiskoromban csak 2 hetente találkoztunk,azonban mikor hazajött,mindig csak veszekedett és morgott mindenért. Ez most is így van,csak naponta hazajár. Minden kis apró dolgon felkapja a vizet,és ha valamiben nem ad neki bárki igazat,akkor könnybe lábad a szeme,vérig van sértve,és nem szól senkihez napokig. Aztán mire nagy nehezen feldolgozza azt,ami történt (1-2 nappal később),akkor megint felhozza a témát,és ha megint nem adsz neki igazat,akkor megint eljátsza ugyanezt. Volt már abból családi tragédia,hogy valaki elfelejtette az ablakot becsukni,vagy véletlenül kiöntötte a sampont. Ez a hímes tojás lélek,ami a legjobban idegesít,a munka mellett,rengeteg felesleges munkát tesz a saját,és a család vállára. Én nem mehetek a barátnőmhöz,mert déli 40 fokban segítenem kell neki fűrészelni,de ha nem mosolyogva csinálom,beleköt,és ha valami apró dolgot rosszul csinálok,akkor leordítja a fejem,de ha valamit mondok én is,akkor elkezd bőgni.

Múltkor pl az volt a baja,hogy vettem néhány új ruhát,majd kikértem 1-2 ismerős véleményét,de mivel eléggé hülye fejem volt a képen,így kitakartam.

Ezt meglátta,és lebaszott,hogy ilyet csak egy hülye gyerek csinál, mi az hogy nekem hülye fejem van a képem,tiszta idióta vagyok. És amikor mondtam neki,hogy mi a baja,azzal,hogy valakinek elküldtem egy képet,amin kitakartam az arcom,arra az volt a válasza,hogy "jól van neked nem lehet semmit se mondani" és vérig sértve kivonult,majd hallom,még 1 óra múlva is ott sóhajtozott a konyhában,és bámult maga elé.

A másik ilyen eset,az volt,hogy járok futni,és elég dagi vagyok,sajnos,pont ezért járok. Futás közben rám dudált,röhögve egy román kamionos az útról,én meg utána néztem,és kéz jelzéssel egy "mi van"?-t fejeztem ki. És mikor ezt megtudta,akkor jöttek a bölcsességek,hogy "mosolyogj a világra és az visszamosolyog rád",meg hogy én ne gondoljam,azt,hogy mindenki rosszindulatú... Mikor mondtam,hogy egyáltalán nem gondolom azt,akkor megint, "HÁT LEHET NEKED BESZÉLNI,NEM ÉRTED MIT AKAROK EZZEL MONDANI" és ilyen sírós arcot vágva,vörös képpel sóhajtozva elvonul...

Nekem már ebből elegem van,anyám,és a bátyám sem bírja már ezt.

Egy ilyen semmi dolgon 3 napig rágódik,és öli meg magát idegileg.

18 év alatt,egyszer sem volt még olyan,hogy elismerte volna,hogy hibázott,ahelyett,hogy pityergésbe kezd,és nekünk kell végigpuszilgatni,mint egy kisgyereket,hogy befejezze.

Ráadásul azt sem tudja,hány éves vagyok, 17. szülinapomkor is mondta,hogy nehogy merjek cigizni,most,hogy lehet.

Jövőre egyetemre szeretnék menni,szóval könnyen lehet,hogy "kirepülök" de én ezt egyszerűen nem bírom.

Már ott tartunk,hogy mindig neki van igaza,csak azért,hogy ne bőgjön.

Egyszerűen elegem van.

18F