Mit gondoltok erről? Hosszú!

Sziasztok. Próbáltam ezt kibeszélni magamból de még nem sikerült jutnom valamire. Kell egy külsős véleménye is. Köszönöm előre aki elolvassa és próbál segíteni.

Édesapámról lenne szó. Vallásos neveltetésben részesült és folytatta az apja útját, így tehát én és a húgom is ilyen nevelést kaptunk/kapunk. Bébis korunk óta hordanak minket a templomba. Minden vasárnap szentmisére járunk. Anyagi helyzetünk sosem volt jó, albérletben laktunk mindig. Tavalyelőtt jött egy ajánlat a plébániáról, hogy költözzünk ki egy faluba (nagyon közel van a városhoz), mégpedig egy kis kertes házba, ahol van egy kápolna. Gázt, villanyt, áramot ezt nekünk kell fizetnünk, de bért nem kell fizetnünk nekik. Szóval annyival jobb, hogy nem kell már havonta 100 eurót fizetni. Én nagyon elleneztem, többször is összevesztem velük, de végül, nagy nehezen megszerettem, azaz megszoktam ezt a helyet. Az volt a feltétele, hogy itt lakhatunk, ha takarítunk mielőtt szentmise lesz és valaki a családunkból harangoz. Ezt is megoldottuk. Néha volt mikor édesapám meló miatt nem tudott hazajönni, ezért én kényszerültem harangozni, jó ezzel még semmi gond. Ma viszont k*rvára elegem lett. Ma is hasonló volt, hogy én és a húgom kellett rendezzük itt a dolgot, mert ők munkában voltak. Ezzel sincs valami nagy baj. Vígan mondtam neki, hogy né' minden jól ment. Édesanyám örült is neki, édesapám csak leintette, hogy 'jól van..'. Kis elismerést vártam. Gondoltam biztos fáradt és nem nagyon érdekli a dolog. Leültünk vacsorázni. Kezdte a szokásost: hisztizni, hogy vajon mit gondol a plébános amiért csak mi voltunk itthon. Aztán megkérdezte, hogy én és a húgom legalább bementünk imádkozni a hívekkel és a plébánossal? Megjegyzem: 6-on voltak összesen a kápolnában és egy órát tartott. Erre megmondtam neki, hogy nem. Erre borult a bili. Felment a cukra ezerrel, hogy merészeltem én és a testvérem nem bemenni? Hogy ő mit fog mondani majd Istennek miután meghalt? Ilyen hitetlen kölyköket nevelt? Aztán lehordott, hogy mi érdekel engem. Számítógép éjjelig, nappal tekergés, ivás de Isten hol érdekel? Sehol. Miért járok templomba? Mintha nem lennék 'szopós' korom óta víve. Ezeket mind ő mondta. Hogy azért mert ő az apám, velem megtehet bármit és ő neki kötelessége belém verni ezt a hitet. Mi lesz ha majd elmegyünk itthonról és már most kerüljük a misét, akkor mi lesz? Próbáltam mentegetőzni, hogy nemrég keltem fel, azt rendet kellet rakni a házba stb. De kötekedett tovább, hogy mért fésületlen hajjal, mosatlan pofával nem lehetett volna bemenni? Ismerve őt, ha így mentünk volna, akkor is mi lettünk volna a hibásak.

Ezután meg is mondtam neki, hogy mikor ő is itthon volt, akkor sem mentem be és szót se szólt. Erre még jobban elkezdett hangoskodni, hogy miii? Hogy mért nem mentél? Mért nem veszek példát tőle? (- Persze, mert egy templomba akarom leélni az életemet, mi?)

Azt kezdte, hogy félelemből járunk templomba, mert nem merjük mondani a szemébe, hogy nem akarunk menni. Aha, hát azért nem, mert pár éve ezért ordították le a húgom fejét és pofozták fel, csupán mert megkérdezte, ha más nem akar járni és nem jár akkor ő mért nem tehet úgy szint? Ő papol itt, a templomba járásról, amikor múlthéten mert nem volt pénze, elkezdett ordítozni, balhézni mindenkivel, kutyát-macskát rúgta fel mert rá mertek nézni.Édesanyámtól számon kér minden kis elköltött pénzt, de ő viszi el és költi el a 25-50 eurókat, de nekünk nincs beleszólásunk. Édesanyám meg is mondta nekem, hogy annyira egy hisztis férfi, hogy hihetetlen, minden kis szarra megy fel a cukra aztán ordítozik. Nem tudom hova tegyem ezt, de azt mondta, hogyha lenne jó fizetése és el tudna tartani minket, el is hagyná és vinne minket.

Nagyon feldühített, ezután semmit se szóltam hozzá. Azt látta, hogy besértődtem, megint kezdte a térítő fos dumáit. Ti hogy látjátok ezt? Jogosan akadt ki? Én úgy érzem ha elmondanám nézeteimet neki, hú, nem tudom mit mondana, szerintem ki is tagadna. Nekem nagyon nem szimpatikus ez a vallásos téma és vallásos neveltetés. Szóval, az a kérdésem, hogy mit gondoltok erről?