Mit gondoltok erről? Hosszú!
Sziasztok. Próbáltam ezt kibeszélni magamból de még nem sikerült jutnom valamire. Kell egy külsős véleménye is. Köszönöm előre aki elolvassa és próbál segíteni.
Édesapámról lenne szó. Vallásos neveltetésben részesült és folytatta az apja útját, így tehát én és a húgom is ilyen nevelést kaptunk/kapunk. Bébis korunk óta hordanak minket a templomba. Minden vasárnap szentmisére járunk. Anyagi helyzetünk sosem volt jó, albérletben laktunk mindig. Tavalyelőtt jött egy ajánlat a plébániáról, hogy költözzünk ki egy faluba (nagyon közel van a városhoz), mégpedig egy kis kertes házba, ahol van egy kápolna. Gázt, villanyt, áramot ezt nekünk kell fizetnünk, de bért nem kell fizetnünk nekik. Szóval annyival jobb, hogy nem kell már havonta 100 eurót fizetni. Én nagyon elleneztem, többször is összevesztem velük, de végül, nagy nehezen megszerettem, azaz megszoktam ezt a helyet. Az volt a feltétele, hogy itt lakhatunk, ha takarítunk mielőtt szentmise lesz és valaki a családunkból harangoz. Ezt is megoldottuk. Néha volt mikor édesapám meló miatt nem tudott hazajönni, ezért én kényszerültem harangozni, jó ezzel még semmi gond. Ma viszont k*rvára elegem lett. Ma is hasonló volt, hogy én és a húgom kellett rendezzük itt a dolgot, mert ők munkában voltak. Ezzel sincs valami nagy baj. Vígan mondtam neki, hogy né' minden jól ment. Édesanyám örült is neki, édesapám csak leintette, hogy 'jól van..'. Kis elismerést vártam. Gondoltam biztos fáradt és nem nagyon érdekli a dolog. Leültünk vacsorázni. Kezdte a szokásost: hisztizni, hogy vajon mit gondol a plébános amiért csak mi voltunk itthon. Aztán megkérdezte, hogy én és a húgom legalább bementünk imádkozni a hívekkel és a plébánossal? Megjegyzem: 6-on voltak összesen a kápolnában és egy órát tartott. Erre megmondtam neki, hogy nem. Erre borult a bili. Felment a cukra ezerrel, hogy merészeltem én és a testvérem nem bemenni? Hogy ő mit fog mondani majd Istennek miután meghalt? Ilyen hitetlen kölyköket nevelt? Aztán lehordott, hogy mi érdekel engem. Számítógép éjjelig, nappal tekergés, ivás de Isten hol érdekel? Sehol. Miért járok templomba? Mintha nem lennék 'szopós' korom óta víve. Ezeket mind ő mondta. Hogy azért mert ő az apám, velem megtehet bármit és ő neki kötelessége belém verni ezt a hitet. Mi lesz ha majd elmegyünk itthonról és már most kerüljük a misét, akkor mi lesz? Próbáltam mentegetőzni, hogy nemrég keltem fel, azt rendet kellet rakni a házba stb. De kötekedett tovább, hogy mért fésületlen hajjal, mosatlan pofával nem lehetett volna bemenni? Ismerve őt, ha így mentünk volna, akkor is mi lettünk volna a hibásak.
Ezután meg is mondtam neki, hogy mikor ő is itthon volt, akkor sem mentem be és szót se szólt. Erre még jobban elkezdett hangoskodni, hogy miii? Hogy mért nem mentél? Mért nem veszek példát tőle? (- Persze, mert egy templomba akarom leélni az életemet, mi?)
Azt kezdte, hogy félelemből járunk templomba, mert nem merjük mondani a szemébe, hogy nem akarunk menni. Aha, hát azért nem, mert pár éve ezért ordították le a húgom fejét és pofozták fel, csupán mert megkérdezte, ha más nem akar járni és nem jár akkor ő mért nem tehet úgy szint? Ő papol itt, a templomba járásról, amikor múlthéten mert nem volt pénze, elkezdett ordítozni, balhézni mindenkivel, kutyát-macskát rúgta fel mert rá mertek nézni.Édesanyámtól számon kér minden kis elköltött pénzt, de ő viszi el és költi el a 25-50 eurókat, de nekünk nincs beleszólásunk. Édesanyám meg is mondta nekem, hogy annyira egy hisztis férfi, hogy hihetetlen, minden kis szarra megy fel a cukra aztán ordítozik. Nem tudom hova tegyem ezt, de azt mondta, hogyha lenne jó fizetése és el tudna tartani minket, el is hagyná és vinne minket.
Nagyon feldühített, ezután semmit se szóltam hozzá. Azt látta, hogy besértődtem, megint kezdte a térítő fos dumáit. Ti hogy látjátok ezt? Jogosan akadt ki? Én úgy érzem ha elmondanám nézeteimet neki, hú, nem tudom mit mondana, szerintem ki is tagadna. Nekem nagyon nem szimpatikus ez a vallásos téma és vallásos neveltetés. Szóval, az a kérdésem, hogy mit gondoltok erről?
válasza:Kedves kérdező, megértem a problémád, de az ilyen kitalált lényektől rettegő, fanatikus, buta emberekkel mint a szüleid nem tudsz mit kezdeni.
Nem tartom szép dolognak, hogy elfogadják a házat, de az azzal járó kötelezettségeket nem tudják teljesíteni, és ezért rátok bízzák. Mi a helyzet, ha majd te és a testvéred sem tudtok menni, mert mondjuk iskolában vagytok? Ez a szüleid dolga lenne, és valóban, megköszönniük kellene, hogy elvégzitek helyettük, nem még hisztizni.
Különálló egyén vagy, saját akarattal, ha nem akarsz menni misére nem mész. Ehhez a szüleidnek az égvilágon semmi köze, és a jövőben se hagyd rábeszélni magad, ha te magad nem akarod.
Az ilyen helyzetek sajnos nem szoktak javulni, csak arra várhatsz, hogy 18 éves leszel és el tudsz költözni...
válasza: válasza:Ha jól értettem apád dolgozni volt, neked meg semmi más dolgod nem lévén elintézted a harangozást helyette. Szerintem ez eddig igy rendjén is van.
A túlzott vallásossággal én sem értek egyet, de amig a szüleidnél laksz és ők tartanak el téged addig a pofázásnak nincs helye.
Majd ha külön költözöl akkor ha ugy tetszik csak a saját temetesed alkalmábol mész majd a templom felé, azon kívül nem lesz kötelezö egyszer sem.
válasza:Hány éves is vagy,kérdező?
Sajnálom,hogy ilyen hülye apukád van,amint leléptem,maximum a szülinapján keresném vagy csak küldenék neki egy képeslapot és legyen azzal boldog.
válasza: válasza:Hidd el, tudom milyen, amikor egy apa így bánik a gyerekeivel. Én sokszor próbáltam kiírni vagy elmondani ezt az érzést, de leírhatatlan/elmondhatatlan.
Az én apámat alapvetően mindenki a világ legjobb fejének hiszik. De vele élni nagyon nem könnyű. Ha hazajön inkább ki se megyek a szobámból, annyira undorodom tőle. Ha belenéz a szemembe elkezdek szorongani. Soha nem ütött még meg, de verbálisan nagyon sokszor bánt. Szerencsére ő nem mélyévallásos, inkább az ellenkedője. De az is tud nyomasztó lenni, amikor 10 percig egyfolytában káromkodik.
Talán, amiben legjobban hasonlítanak az apáink, az a pénzehez való viszonyulás. Mindig számonkéri mire költök, és mennyit. Ami még nem is zavar, hiszen a gyereke vagyok, megkérdezheti mire költöm a pénzt. De, ahogy anyámmal bánik, az már fizikailag fáj. Nálunk nincs közös kassza. Azt a pénzt, amit ő keres elrakja magának, és nem nagyon kerül elő. Mindent anyám pénzéből vásárolunk, az ő pénzéből fizetjük a számlákat. Aztán nekem és a testvéremnek kell vigasztalni anyukánkat, mert már nem bírja, hogy ilyen zsugori és buta emberhez ment hozzá. (tudnék még róla beszélni, de ez a te kérdésed)
Ezt a vallásos dologot nem értem. Nekem csak az anyám vallásos, de soha nem erőlette. Vasárnaponként néha-néha eljárok misére, de ha nem megyek, nem borul a ház. Apád nagyon rád akarja tuszkolni ezt a vallásost témát. Csak az nem így megy. Ha nem szeretnéd gyakorolni a vallásodat, akkor nem kell erőltetni. De gondolom ezt apád úgysem értené meg.
Nem tudom, hogy hány évesek vagytok a húgoddal. Én és a testvérem ugyanebben a helyzetben vagyunk, csak én vagyok a lány. A bátyám már dologzik, egyetemre jár. Én most megyek koleszba. Szóval ja, mi menekülünk. Ha annyira durva a helyzet, hogy ilyenek gyakran elődordulnak, akkor az egyelen megoldás az, ha megpróbáltok valahogy kitörni otthonról.
az nagyon szomorú mikor a szülő és a gyerek között elmérgesedik a helyzet.
mert egy szülőnek az a dolga hogy a gyerekének az érdekét nézve védje s jóra nevelje.
de a gyerekdolga viszont hogy tisztelje az ö szüleit.
de az erőltetés és a vita semmit sem old meg,sőt csak ront a helyzeten.
szerintem próbálj meg egyszer apukáddal leülni és mindent meg beszélni.
kérd meg hogy hallgassátok meg egymást és beszéljétek meg de veszekedés vagy harag nélkül.
és ha meg beszéltétek azt is beszéljétek meg,hogy kinek s miben kéne változnia.
a vallás erőltetésével kapcsolatban meg apukádnak meg kéne értenie azt hogy Isten azt szeretné ha szabad akaratodból és tiszta szívedből fogadnád őt el,és nem pedig kényszerből.
mert a kényszerrel csak az elenkezöjét éri el annak amit szeretne.
amúgy milyen vallásúak vagytok?
ha nem baj hogy meg kérdem?
1# "Nem tartom szép dolognak, hogy elfogadják a házat, de az azzal járó kötelezettségeket nem tudják teljesíteni, és ezért rátok bízzák." -Hát ha így nézzük, ez nem teljesen igaz, mert minden második héten van itt mise, és többnyire ők végzik a dolgukat. A mi szobánkba mi rakunk rendet.
Előfordult, hogy iskolaidőben is kellet és én kellet rohanjak haza, hogy harangozzak. Igen, csak ők ezt nem tudják, hogy én is egy egyén vagyok. Saját képükre akarnak engemet is faragni. Sok dolgot nem hagynak, meg is említek párat: hosszú haj, olyan ruhákba járni amikbe szeretnék, a zenei ízlésemet is nagyon ellenzik. Én nekem úgy alapból semmi bajom nincs a vallással, csak tényleg az ellenkezőjét éri el ezzel a ráerőltetéssel.
2# Többnyire így van. Elmegyek szentmisére, kibírom azt az egy órát és ennyi.
3# "de amig a szüleidnél laksz és ők tartanak el téged addig a pofázásnak nincs helye." -Nem én kezdtem el pofázni, hanem ő. Bár ez jogában áll. De utána sem pofáztam, megkérdezte először nyugodtan, hogy voltunk-e be? Megmondtam én is szépen, hogy nem. Erre kezdett ordítozni én pedig kiakadtam, de nem pofáztam. Ha azt csináltam volna, tuti nagyobb balhé lett volna és esetleg pár pofont is kaptam volna. Húgom szokott vele hangoskodni és egyfolytában pofázni neki de vele nem kötekedik annyira.
4# Igazán feldühített aznap este, másnap reggel is jött az idióta dumáival, de azért még sem utáltam meg annyira. Elköltözés talán 2-3 év múlva lenne lehetséges.
5# Neked mi a problémád? Nem értem. Az indulatosság nem jellemző rám. Nem álltam vitába bele, három mondatot mondtam összesen. Miért, szerinted ha az életem legsötétebb pontját fogom élni akkor a templomba fogok menni sírni? Nem fogok, vannak igazi barátaim, akik meghallgatnak és segítenek. Köszönöm, de inkább nem is a válaszodat.
6# Én kaptam már eleget (szerintük nem). Verbálisan is és fizikailag is. Sokszor elmondták, hogy egy lusta dög, szerencsétlen, töketlen, életképtelen vagyok. Már rég nem ütöttek meg, de kiskoromban vertek meg. Ahogy nőttem, 12 éves korom után már csak pofonok és ütések voltak. Nekem nincs problémám a vasárnapi misével, arra eljárnék, de hogy minden eseményre és mindig a templomot lessem, azt már nem. És igazad van, nem értené meg azt, hogy én nem kérek a vallásból. Húgom, ő most kezdi a középiskolát és így majd bentlakásban lesz, egy másik városban.
7# Képtelenség, mert nem bírnám. Ő az a típus, hogy ha nincs igaza, addig folytatja a hangoskodást és vitatkozást, ameddig a másik fél nem hagy fel. És amiért a fia vagyok ezért úgy tekint rám, hogy kb. bármit megcsinálhat velem. Sokszor akartam valamit mondani, de "shh, nem érdekel mit mondasz, hallgatsz, nem beszélsz." Hiába erősködtem, szimplán pofa be, mert ő a szülő. Hiába mondom azt, hogy szabadon kéne ezt csinálni, mert tudja, hogy akkor felhagynék ezzel a vallás dologgal. És ezért amíg vele lakunk, kell csinálnunk. Katolikusok vagyunk.
a hit alapelve a szeretet megbocsájtás és a mások tisztelete.
apukád ahogyan én leveszem,egy igazi hívő tisztességes Istennek megfelelő életet élő embernek tartja magát.
és 100%ban meg akar felelni.
de oly annyira hogy elfeledi a legfontosabbat ami Istennek számít.
a szeretet és a mások tisztelete,cselekedj úgy mással ahogyan azt magadnak is elvárnád.
és ez a családra is ép úgy vonatkozik mint más emberekre.
valahogyan ezt kéne vele megértetni.
talán a pap a templomból tudna neked segíteni,legalább is őt biztosan meg hallgatná.
csak kérd meg hogy mikor beszél vele téged ne említsen csak hívja fel apukád figyelmét ezekre a dolgokra.
mert ez így nem állapot,és ha nem oldjátok meg ennél csak rosszabb lehet.
és az egészben még sajnos Istent is elfele eltávolítja tőled,mert így a hitet is hibáztatni fogod valahol.
pedig az nem hibás csak apukád túlzott aggodalma az.
de azért az aggodalom is érthető valahol hisz ő csak egy aggódó szülő.és ezt azért ne feled.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!