Ez valóban vérfertőzés?

"Szerintem anyud inkább féltékeny."

Mégis mire? :D :D

Mondd azt anyádnak, hogy az egész az ő hibája, mert titkolja előled a családot és nem szervez családi eseményeket, meg összejöveteleket, és nem mutatja be neked a családod és így mégis neked honnan kellett volna tudni. Hadd főjön a saját levében.

Aztán meg ne foglalkozz vele, komolyan ilyen alapon nekem a fél ország a rokonom, hogy szegről-végről, jobb, ha csak Ausztráliában keresgélek?

Mellékesen megjegyzem, hogy régen ez sokkal általánosabb volt, és akkor nem csináltak belőle problémát. Az, hogy nemesi, pláne királyi családokban sokszor egész közeli rokonnal (pl. unokatestvérrel) házasodtak, az közismert.

Az is, hogy régen egy parasztcsaládban, ha egy feleség fiatalon meghalt és neki volt hajadon húga, akkor az özvegy férj sokszor a húgot vette el utána.

De mondok mást is! A 20. század közepéig falusi családokban fontos szempont volt, hogy a házasulandók azonos felekezetűek legyenek. Ráadásul az emberek sokkal kevesebbet utaztak munkavállalás, tanulás céljából, turistaként meg pláne nem utaztak. Ezért egy kisebb felekezethez tartozó fiatalnál eléggé behatárolt volt az a kör, akikkel egyáltalán esélye volt összejönni. Én pl. evangélikus vagyok, ez elég kicsi felekezet Magyarországon. Amikor azonos felekezetű emberrel beszélgettek a szüleim, sokszor derült ki, hogy ugyanahhoz a faluhoz van kötődésünk rokonaink, őseink által; aztán a családfa felvázolása után kiderült, hogy szegről-végről rokonok is vagyunk! Volt ilyenkor rácsodálkozás! Ahogyan egy idős néni mondta (akivel szintén így derült ki a rokonságunk): "Ha 200 évre visszakövetnénk a családfánkat, kiderülne, hogy ezen vidéken szinte minden evangélikus rokona egymásnak!".

Mellesleg: néhány éve tudtam meg, hogy apai nagyszüleim másod-unokatestvérek voltak. Úgy látszik az 1930-as években ebből nem csináltak problémát ezen a vidéken. A szüleim pedig nem vérrokonok, de az ágas-bogos rokonság egy helyen (pontosabban: LEGALÁBB egy helyen :DD) összeér, ráadásul egy generáció eltolódással. Amikor az 1960-as években udvarolni kezdett édesapám édesanyámnak, akkor inkább jól jött ez ki: mivel futólag ismerték a családok egymás fölmenőit és tisztességes, dolgos embereknek tartották őket, mindenki örült a fiatalok választásának.

Nekem ezért is furcsa, hogy ma, amikor annyira szabadosan élnek sokan, ilyen prűd emberek élnek az országban. Itt a GYK-n rendszeresen felbukkannak ilyen problémával küzdő szerelmes fiatalok, de újságban is olvastam történetet, hogy mai fiataloknak a szülei ilyenek miatt keserítik meg a szerelmüket.

Amúgy a 25. válaszoló valóban jó ötletet mondott, érdemes megfogadni!