Valóban ennyire rossz lánya lennék anyámnak?

Az előzmény röviden annyi, hogy szüleim elváltak, mikor pici voltam, anya egyedül nevelt fel. Állítása szerint miattam nem lett új kapcsolata, mert én "zsaroltam őt", hogy nekem nem kell új apuka. Apámat nem ismerem, nem volt rám kíváncsi én meg nem kerestem őt. Anya hazaköltözött a szüleihez, azóta ott is ott élünk. Sosem voltam bulizós típus, nem nagyon jártam el sehova. Nem aludtam ott senkinél, mindig anyával meg nagymamámmal mentem mindenhova. 18 évesen volt először barátom, akit anyám tiltott tőlem,nem engedett el sehova. Aztán a következő kapcsolatomat is tönkre tette. A jelenlegi pátommal 1 éve vagyunk együtt. Anyám őt is el akarta mellőlem üldözni, merthogy állandóan vele vagyok (csak hétvégén találkoztunk, mert mindketten dolgozunk+ suliba járunk) őt meg egyedül hagyom és nem törődöm vele. Egész héten itthon vagyok pedig, ő nem akar menni sehova, hiába mondom neki, utána meg ilyeneket vág a fejemhez. Arról szó se lehetett, hogy én szó nélkül eljöjjek itthonról, ha 1-2 órán belül nem értem haza ment az ordibálás. Meguntam és 3 nappal ezelőtt a páromhoz költöztem. Anyám azóta őrjöng,olyanokat vágott a fejemhez, hogy felejtsem el, egy önző r*banc vagyok és még sorolhatnám. Anyámról tudni kell, hogy súlyos depresszióban szenved 2 pszichológus is foglalkozik vele, de semmi javulás. Most meg én érzem magam rosszul, mert az is megkaptam, hogy cserben hagytam őt. Tényleg ennyire rossz lennék? Baj, hogy 21 évesen ki akarok szakadni a régi dolgokból?

21/L