Fiam többször vált, és mindig legatyásodott. Veszett a mi pénzünk is. Most új Barátnője van, és 40 évesen megint tőlünk várja a pénzt lakásra. Megtagadtam, ekkor Ő meg "leirt" engem. Adnátok Neki ujra és ujra?

De miért kell pénzt adni, miért nem jó ha te veszed meg a lakást a magad nevére és megengeded nekik, hogy ott lakhassanak, vagy ha adsz bele pénzt, akkor ragaszkodnál a tulajdonrészhez. Ezt megértené a fiad, hiszen az ő érdekét is nézed. Én is váltam, el is vitt sokat az ex, és nekem is segített édesanyám, de bármennyire is imádom a mostani feleségem és bármennyire is más mind az előző pénzéhes dög, teljes mértékben megértem, hogy nem szerette volna ha a segítsége elúszhatna. Mondjuk én nem szorulok rá, megoldottam volna egyedül is, de kétségtelenül logikusabb volt úgy, mint eladni a házat. Viszont most kötöttünk házassági szerződést ami értelmes emberek lévén egyáltalán nem távolít el minket és így mindenki nyugodt.

Ja és még annyit, hogy ha valakit csak a pénzéért szeretnek, akkor ott nagy baj van. Legyen ez egy házasság, vagy szülő gyerek kapcsolat, ha ettől nem lehet függetlenné tenni a dolgokat, akkor az nagy baj. Szégyellje magát az a gyerek, akinek csak pénz kell a szüleitől, ahelyett hogy hálás lenne azért, hogy felnevelték. Sajnos nagyon rossz irányba változott a világ e téren.

Nagyjából korodbeli lehetek, de én is azt mondom, hogy már nem kell adni. Amikor valaki ismételten ugyanabba a hibába esik, mint korábban és minden alkalommal a már nyugdíjas szülei segítik ki, akkor bizony itt már nevelési hiba is van. Meg persze a hozzászokás: ha eddig ment, most miért ne menne ?? Olyan ez, mint a régi barázdás hanglemezeknél, ha átszakad két barázda közötti a válaszfal, akkor a lejátszó tű mindig visszaugrik az előző barázdába és unos untalan ugyanazt a dallamtöredéket játssza.