Haragudnátok, ha édesapátok azt terjesztené, hogy tartoztok neki elég sok pénzzel, és havi részletekbe tudja csak visszakérni?

"Szüleimmel lakom, kényelmesebb és anyagilag is jobban járok."

Na ebbol kell kiindulni, ez azt jelenti, hogy hiaba "utalgatsz" itt meg ott, alapvetoen ok segitenek teged.

Koltozz el, aztan akkor lehet kulon kasszazni, meg kolcsonoket nyilvantartani.

Miért kellene neked fizeni helyettük?

Ez sehogy sem érthetö - azt írod az elején, hogy TE adtál NEKIK kölcsön, és ezután meg TE törlesztesz?

HA te NEM tartozol senkinek, akkor nem is kell semmit törleszteni.

Elköltözöl és nem fizetsz semmit azután, mert nincs miért.

"Az meg végképp sz.r, hogy mindenki azt hiszi tartozom a szüleimnek.

És hogy megbeszéltük hogy én átvállalom a hitelnek a törlesztését + a kamatait.

Nem, egyáltalán nem lett megbeszélve. Apu csak közölte hogy na erre a bankszámlára kell utalni x összeget.

Nem lettem megkérdezve, hogy szeretnék e félretenni, pl jogosítványra, vagy bármire."

Mivel ezt csak apád döntötte el, nem érthetö, miért vagy ennyire buta, hogy fizeted az ö tartozásukat.

NE fizesd és emg van oldava a probléma.

Azzal meg értelmes ember nem foglalkozik, hogy "mások" mit gondolnak.

Költözz külön, élj önállóan és mások véleményével meg ne törödj.

nem értem! Miért kéne fizetni? Ígéret miatt? Vagy szerepel valahol a neved hogy neked kell utalnod?

Ha ne szerepel akkor nincs semmi kötelezettséged, legfeljebb jószívűség, de akkor is csak annyi amennyit tudsz nélkülözni miközben mellette jól elvagy a fizuból.

Ha nincs annyi fölös pénz, akkor ennyi és tudomásul kell venni!

Költözz el, és éld az életed!

Költözz el a francba, nem vagy köteles nekik fizetni onnantól. Már miért lennél?

Anno az én anyám is rengeteg tartozást halmozott fel. A mai napig nyomorog, nem tudta visszafizetni. Vele együtt éheztem évekig, még az iskoláimat is felnőttként kell befejeznem, szóval nem sokat köszönhetek neki. Az meg, hogy egy szülő 18 éves koráig vagy egy (nehéz anyagi helyzetben nyilván nem 6-8 éves) szakma megszerzéséig támogassa a gyereket a tanulás mellett, kötelesség amit ő vállalt, nem szívesség. Hogy ez alatt mit halmozott fel vagy mit nem, az a magánügye. Minden gyereknek joga van tiszta lappal indulni. Szép halál is lenne ha anyám tartozását fizetném vissza, csak mert vele éltem... Nekem is van életem. A gyerekeimet meg nem azért szültem, hogy majd az én esetleges tartozásaimat nyögjék 20-30 évesen.

Apádról még annyit, hogy nem falaznék neki. Ha ő terjeszti, terjeszd te is.

Utolsó, ez nem teljesen így van, a szülőnek van kötelezettsége a gyerek iránt, viszont a gyereknek is a szülő iránt. Jogilag is létezik, rokontartásnak hívják, a rászoruló szülő kérheti, és ha jogos, meg is ítélik. Nem mindegy, milyen célból vett fel anyád hitelt, ha azért, hogy téged eltarthasson, megfelelő körülményeket teremtsen, akkor van közöd hozzá szvsz.

A kérdező esete annyiban más, hogy ő gyakorlatilag nem tartozik pénzzel a szüleinek. Az, hogy dolgozó emberként önálló jövedelemmel otthon lakik (anyagi megfontolásból), és így beszáll pl. a lakás felújításába (amiről írt), természetes, elvárható dolog, valszeg egy parkettázás messze nem került annyiba, mint ha albérletet és rezsit kellett volna ez idő alatt fizetnie. Azt nem tudjuk, mekkora összeget utalgat havonta, ez még érdekes lehet, ha mindkét szülő nyugdíjas, gondolom, nem veti fel őket a pénz, legalább a rezsibe illik beszállni, ha nem túl nagy a havi utalás, nyugodtan tekintheti úgy, hogy ez a hozzájárulása a lakhatásához. Ha pedig ki akar hagyni egy hónapot (alapos indokkal), azt azért jobb jóval előbb megbeszélni, ha a szülők nehéz anyagi körülmények között élnek.

Hány éves vagy kérdező,fiú vagy lány? Gondolom ha már dolgozol olyan huszas éveidben járhatsz.Ilyenkor már amúgy is ideje leválni szülőkről és élni az életed.Nézz olyan albérletet ahol többen vannak,bérelj egy kis szobát úgy mégolcsóbb.Keress magadnak párt akivel ha minden jól alalkul később össze cuccolhattok és ha nem is olyan hu de nagy lábon élsz,de azért ilyenekre,hogy ruhászkodás nyáron egy üdülés stb azért futná.

Az én családom is nagyon pénzéhes,de még más nagyobb gondok is voltak.Én is kicsit későn kaptam észhez, leléptem akkor albérletbe.Azóta lett párom és együtt élünk,sokkal nyugodtabb vagyok.Persze ezt otthoniak nem nagyon tudják elviselni,mert ők nem is keresnek azt várnák mikor lesz valami gáz hogy hazakönyörögjem magam mert nincs aki vigye nekik a pénzt avgy is nem elegen.Pesze odáig rendben van,hogy ha az ember otthon lakik x összeg meg van beszélve amit le kell adni havonta,de itt többről lehet szó.Egy szülőnek az lenne a feladata,hogy segítse,támogassa a gyerekét nem lehúzni mégjobban hogy esélye se legyen később saját házat venni vagy építeni.Nálunk is anno mindenféle támogatással amiket jó rész gyerekek után kaptak felépítették a házat akkor még könnyebb volt.A maradékra hitelt vetettek fel nagyobbik tesómmal aki már dolgozott.Azóta kifizette persze.Anyánk meg hőbörög mikor arról van szó ki az akire számíthat meg ki az akire kevésbé mert akkor lehet ez meg az nem kap ám a házból sem,ha majd egyszer megörökölnénk.Így könnyű,hogy minden az ő nevén volt közbe meg mással kerestette meg a rávalót.