Zsebpénz kérdés. Ha valaki gyereket vállal és nevel, akkor miért nem úgy teszi, hogy a gyereknek boldog/élmény teljes fiatalkora legyen?

Azért szerintem annyira nem szélsőséges a dolog mint ahogy te felvázoltad. Én csak középiskolától kaptam zsebpénzt az is inkább ilyen "lásd el magad" pénz volt. Kolis voltam és mindent én fizettem belőle kaját, kolit befizettem, meg utána még amire jutott. Előtte emlékszem általánosban barátnőmmel (egyetlen egy volt, akinek rajtam kívül rengeteg másik barátja volt szóval mondhatni többnyire egyedül voltam) na szóval emlékszem hogy néha suli után számolgattuk a kis 10-20 forintokat hogy tudunk-e venni milky wayt és hogy örültünk amikor összejött az az 50 forint :D Egyébként az utcában játszottunk valamit vagy csak lógtunk valamelyikünknél. Az hogy moziba vagy állatkertbe menjek szinte sose jutott eszembe. Ha kértem valamire mindig kaptam. De még így se mentem olyan helyekre amit leírtál. Én is csatlakozom ahhoz a hozzászólóhoz aki azt írta hogy "eddig azt hittem jó gyerekkorom volt".... :D

Egyébként én is fogok majd zsebpénzt adni a gyerekemnek ha lesz, hogy megtanulja beosztani meg értékelni

Én is szeretnék mindent megadni a gyerekemnek, hogy pl. el tudjon menni nyaralni még fiatal korában is, nem csak gyerekkorában, stb. de ha mondjuk úgy áll a helyzet, hogy nem tudnám ezeket megadni (ami a fogantatáskor még egyáltalán nem biztos), akkor is vállalnám a gyereket.

Én elég szegényen nőttem föl, rossz ruháim voltak, stb. főleg kezdetben, de akkor is örülök, hogy megszülettem. Kit érdekelnek a ruhák, a szórakozás, a mozi, ezek eltörpülnek ahhoz képest, hogy élhetek. Nem a szórakozás miatt jó élni, az életben nagyon sok csodálatos dolog van. Sajnálom azt, akit pár mozijegy meg koktél hiányában nem engednek megszületni!

Én majdnem mindenben egyetértek veled kérdező! Én sem értem, hogy olyanok miért vállalnak gyereket, akik még saját magukat is nehezen tudják ellátni és náluk egy gyerek megfelelő fejlődéséhez sincsenek biztosítva az alapvető dolgok... Én biztosan nem vállalnék addig gyereket, amíg tudom, hogy nincs rá megfelelő anyagi hátterem.

Az meg egyenesen undorító amit itt az egyik válaszoló írt, hogy nyáron el lehet menni diákmunkára, ha már 18 éves... Sose küldeném el a gyerekemet dolgozni tanítási szünetekben, csak ha ő is akarna menni! Természetesen nem vennék meg neki mindent és nem mindig kapná meg amit akar, de ha értelmesnek találom és megérdemli, nem látnám akadályát...

A zsebpénz kérdést sem tartom fontosnak, mi hivatalosan sosem kaptunk/kapunk zsebpénzt, mert ha szólok, hogy vásárolni mennék, kéne x Ft, akkor anya vagy apa is szívesen adna. Persze emellett apa mindig nekem adja az összes "aprópénzét". Amivel néha elég jól járok, mert neki az ötezres is apró! 😀 Idén kezdem az egyetemet, de nekem minden bulimat, baráti összejövetelemet, vásárlásomat, lényegében mindent a szüleim finanszíroznak, mert megtehetik. Egy időben zavart és menni akartam diákmunkára, hogy legalább a felét fedezzem én, de apukám nem engedett, azzal az indokkal, hogy amíg el tudja a családját tartani olyan szinten, amilyenen eltartja, addig neki ne dolgozzon senki. Így maradt az, hogy mivel ügyvéd és itthon is sokat dolgozik, segítek neki ezekben és úgy fogja fel, hogy "dolgozom". Önkéntes munkát viszont minden nyáron végzek egy gyerekotthonban, amiért nem kapok pénzt, szóval ismerem a munkát... És életképtelen sem lettem, amiért el vagyok kényeztetve, mert elvagyok. 😀😀

Én egyetértek veled. Nekem sem volt soha zsebpénzem, csak adtak ha valami kisebb dologra kellett és úgy itélték meg, hogy annak van értelme. Ennek az lett az eredménye, hogy foglalmam sincs hogy kell bánni a pénzzel. Nem elszórom hanem pont az ellenkezője, bűntudatom van, bármit veszek. Ezen kívül mivel állandóan érvelni és könyörögni kellett, hogy vehessek valamit, folyton azt érzem, hogy nekem semmihez sincs jogom csak úgy azonnal mentegezőni kezdek ha úgy érzem szeretnék valamit. Az iskolában utáltam minden kirándulást, tábort stb. Ez is az egyik oka volt, amiért egy idő után nem is mentem sehova. Arról már nem is beszélve, hogy a barátaimmal külön elmenjek valahova. Mert sehol nem tudtam egy kis kaját venni vagy valami emléket, mindig ki volt centizve, hogy a kirándulásra pont elég legyen a pénz, aztán kész. Vagy ha volt is nálam, bűntudatom volt így inkább nem is költöttem el. Csak ültem és néztem a használt, hatszázszor megvarrt ruháimban, hogy a többiek hogy élvezik az egészet. 21 éves koromban költöztem először, akkor eszméltem rá, hogy egy doboz könyvön meg egy fél zsák ruhán kívül semmi személyes cuccom sincs. Se egy emlékem, se egy fényképem...

Azt viszont elfelejted, hogy lehetetlenség 18 éven át ugyanolyan anyagi helyzetet fenntartani. Ez változik az évek során. Lehet, hogy amikor megszületik a gyerek, akkor még telik nekik mindenre, aztán amikor nagyobb lesz akkor történik valami a szülők hibáján kívül.

Mire a zsebpénz kérdés aktuális, a gyerek 8-10 éves.

Tervezz ennyivel előbbre!

Elárulom, nem lehet!

A családunk még a rendszerváltás előtt alakult. Biztos munkahelye volt mindkettejüknek, ahová két gyerek után visszavették anyámat. Én már a '90 es években születtem. A szüleim vállalkozásba kezdtek, és iszonyú jól éltünk. Nálunk volt először telefon, kábeltévé, bekötöttük a vizet, fűtéskorszerűsítés...

Újépítésű, belvárosi lakást vettünk a megyeszékhelyen, és vettünk új autót, hogy legyen egy családi autó is. Ez volt '96ban.

98ban tönkrementünk.

Befektettünk 2milliót akkor! Földbérlés, műtrágya, legjobb vetőmag. És a jég aratott le. Körülbelül 20milliót buktunk AKKOR! Számold ki hogy mennyi pénz az mai viszonylatban.

Tönkrementünk. A tartalékainkat elvitte a kötbér, mivel nem tudtuk teljesíteni a szerződést a felvásárlóval.

Apám nem tudott máshová menni, és anyukám négy műszakba talált munkát. Két évig ment, majd nagymamám leépült.

Édesanyám depressziós lett, és inni kezdett.

Azóta már kint vagyunk a szarból, de anno annak örültünk, hogy ha már nyakig ülünk benne, legalább már nem hullámzik.

Milyen gyerekvállalás?! Eszednél vagy?

Kúrnak, mint a nyulak, oszt ha éppen telibe talál, 9 hónap múlva kijön.

Nem vállal itt senki semmit. Egyszerű biológia. Túlságosan idealista vagy.

Nálunk sem volt soha zsebpénz, anyám reggelente adott arra, amire kellett + pár száz forint volt nálam "vészhelyzetre". Ennek ellenére mindig felelősségteljesen bántam a pénzzel, amikor már nekem kellett beosztanom, mert ezt a mintát láttam otthon a szüleimtől.

Az egyetem első évében havonta kaptam egy összeget a kiadásaimra, nem zsebpénznek hívtuk, persze, ami maradt, azzal azt csináltam, amit akartam - csak hogy annyi idősen már ne kelljen reggelente "kérni". Utána elmentem diákmunkára (nem küldtek, én akartam), meg ott volt az ösztöndíj is. A szüleim néha megkérdezték, kell-e pénz, de egy-egy kivételtől eltekintve nem kellett.

Ami a programokat illeti, mi is jártunk pl. moziba, meg rengeteget járkáltunk könyvesboltokba, de sok "ingyenes" vagy "majdnem-ingyenes" programot is csináltunk. Sétáltunk a városban egy üveg boltban vett üdítővel, felmentünk egymáshoz stb. Nem szenvedtem hiányt semmiben.

Nekem sem volt zsebpénz, de ha kértem valamire, akkor mindig kaptam. El tudtam menni moziba is, strandra is. Igaz, a 90-es években nem voltak akkora igények, mint most.

Én azon akadtam ki egyik nap, hogy van most nálunk ez a Fezen fesztivál. 14-18 év között kb. 3 ezer a napijegy. Nem is ez a baj, mert nem olyan sok, de hogy 14-16 év közötti gyerekeket beengednek szülői felügyelet nélkül, hogy egyáltalán ilyen helyre beengednek 18 év alattit, na ez az, ami kiakasztott.

Kérdező, még jó, hogy nincs gyereked, amíg így gondolkozol, hogy mindent a segge alá teszel, ne is legyen. Biztos jó ember vagy, de még te magad is gyerek. Akinek mindent a segge alá tesznek, az életképtelen kell, az mellé kell az életben egy határozott ember, aki tudja, hogy mikor mit kell csinálni.