Miért van az /főleg egy gyermekes család esetében/sok esetben hogy a szülők elszakadáskor el akarják lehetetleníteni a gyermekük életét?

Nekem egy lányom van, sógornőméknél két gyerek van. Hetek óta hallgatom, micsoda szívtelen szemetek vagyunk, amiért elengedjük Zalából Bp-re tanulni a gyereket (aki végtelenül érett és önálló). Az ő gyerekeinek nem volt lehetôségük, vagy tanulnak a helyi fősulin vagy sehol. 24 éves a fia, anyukaval megy a héten jogsit csináltatni...

Ennyit az általánosításodról.

Itt egy jó cikk:

[link]

de ha érdekel a téma még inkább ajánlom a Mérgező szülők című alapkönyvet ilyen témában

egyébként szerintem azért, mert félnek az üres fészek syndrómától, az ürességtől, a hasztalanság életérzésétől. Illetve sok házasság pont akkor megy tönkre mikor kirepül az egyetlen/legkisebb gyerek, 20-30-40 év után. Meg még ott van az az elég elterjedt életvitel Mo-n is: nincs tartalmas élet 50 felett, ingerszegény közeg és mi marad? Csesztetni a felnőtt gyereket akiért "feláldoztak" a szülők 20-30 évet. Ez az egész arról szól, hogy nyuszikám, én neveltelek fel, az enyém vagy, nem bírnám elviselni, hogy ne legyen rám szükséged, inkább rádakaszkodok és el lehetetlenítelek.. Még az se baj ha emiatt soha nem leszel önálló, soha nem lesz társad, majd én főzök-mosod-takarítok rád amíg csak élek. Biztos ti is láttatok már olyat hogy 40-50 éves hapsi mondjuk az anyukájával lakik aki mindent elintéz neki mintha kb 5-6 éves lenne...

Általában az egykéken nagyobb a nyomás, mint a testvéreken.

A kettes szerintem jól összefoglalta. Onnan tudod, hogy egy embernek mennyire unalmas, üres az élete, hogy mennyire viseli meg az elszakadás. Pl. az én szüleimnek mindig az volt a célja, hogy a testvéremmel talpraesettek legyünk. Ahogy elköltöztünk otthonról, elmentek utazgatni, nyelveket tanulni, anyukám ilyen-olyan tanfolyamokra jár, apukám kitanult egy második szakmát.

Van, aki meg lista szerint éli az életét, pipálja, hogy suli, munka, férj/feleség, baba és kész. Eddig megy a terv, mert jó pár év, mire a gyerek(ek) felnő(nek). Utána nincs több dolog a listán. Nem fogták fel a gyerekvállalás pillanatában, hogy az a gyerek egyszer felnő, és el kell engedni. És ők meg ottmaradnak egymásnak.

Innentől jön a "miért ezt tanulod, ehhez buta vagy, ezzel nem fogsz keresni, menj ide dolgozni, itt soha nem lesz szabadidőd, mikor ismerkedsz meg egy lánnyal, mikor szülsz már, unatkozom, unokáznék, csak legyen már valami".