Szerintetek normális, ha ennyire kiszolgál egy anya egy 14 éves srácot?

Nem normális, de sajnos nem is ritka. Anyósom is így elkényeztette a fiait (a lányait nem....). Mindig mindent megcsinált nekik/helyettük, egy idő után a lánytestvéreknek is a fiúkat kellett kiszolgálniuk.

Emiatt a férjemmel majdnem szakítottunk is összeköltözés után. Az első kb 2 hónap szörnyű volt.

Az öccsének azóta sem volt tartós kapcsolata. Egy garzonban lakik. Az anyja jár hozzá takarítani és ő főz rá. 33 éves.

Szerintem nem normális. De én is láttam már ilyet. Anyuka büszkén mesélte, hogy siet haza, mert kell vacsorát készíteni a két fiúnak és a férjének. Mi kérdeztük, hogy ilyen későn fog még főzni. Erre, áhh dehogy csak szendvicset csinál. Mert a két fiú és a férje nem tud egy szendvicset sem megcsinálni. Sőt, ha nem teszi eléjük az innivalót, akkor inkább nem is isznak.

Na ebből a fiúból is ilyen kis életképtelen férfi lesz, aki majd ugyanezt várja el a párjától is, aztán majd csodálkozik, hogy nem kell egy normális nőnek sem :)

De ez anyuka hibája, egy kis önállóságra kéne nevelni a gyereket és nem kéne hagyni, hogy az anyjával ilyen tiszteletlen legyen.

Nem normális.

Az anyuka azt hiszi, ez a szeretet lényege, közben meg az lenne, ha életre nevelné őket. Mi történik, ha az anyuka netán megbetegszik, éhenhalnak?

Es mikor anyuka kikopte mar a lelket-belet, sszeesik, akkr ki fog neki egy phar vizet adni? A dragalatos fia biztos nem.

Amugy szegeny anyuka megerdemli, fia meg egyedul fogja az eletet leelni.

Láttam már ilyet, nekem fura volt, hogy a tini fiúnak be kell vinni a kész ételt is és megcsinálni a szendvicset. Az anya amúgy jó fej, belevaló nő s volt már egy nagyobb, totálisan életképes fia, a párom. A kissárc kicsit bunkó is volt, velem legalábbis.

Nem tudom, mi történt, de eltelt jópár év és teljesen korrekt, normális fiatalember lett a gyerekből, aki nyilván nem halna éhen az étel mellett, akkor sem, ha még a kenyeret is neki kell levágnia. Úgy látszik, a szendvicskészítés és a leves kimerése és odavitele csak ilyen fura kis dolog volt, de nem kavart be a gyerek normális fejlődésébe.

Sajnos nálunk is van, van egy öcsém és egy bátyám. Semmit nem csinálnak, de ha véletlenül mégis kicserélnek egy villany körtét, hónapokig dicséri őket anyám.

Nem tudom miért csinálja ezt, de a 21 éves és 17 éves fiai életképtelenek!

Egy 17 éves lány vagyok. Velem egész életemben ezt csinálta anyukám. Az én hibás is teljes mértékben, hogy megengedtem magamnak ezt a szintû kihasználást, de sajnos mindigis minden sokkal könnyebb volt.. :(

Kollégiumba szerettem volna menni a gimnáziumra, hogy legalább kicsit önálló lehessek (ez lett volna az egyetlen ok), de nem engedett, mert ô még közel tartana magához.

Fôzni, mosni sajnos nem tudok. Mosogatni imádok, ha házibuli/valami van, mindig rohanok mosogatni, de itthon ha 2-szer elmosogattam, mikor 8 éve itt élünk. Eleinte anyukám nem engedte, most meg már megszoktuk és lusta lennék.

Például még mindig ô mossa a hajam (na jó, ez betegesen hangzik), persze meg tudom én is, de mindig ugrik, ha látja, hogy mosni kellene, én pedig megengedem, mert why not.

Egyébként nagyon jó a kapcsolatunk, mindent tud rólam, a baráti körömrôl, iszonyatosan sokat beszélgetünk.

De ami még egy furcsaság: nem engedem, hogy hozzám érjen, csak akkor, ha én kérem rá (hajmosás, lábköröm vágás: benô sajnos, szóval azt tényleg muszáj). Szóval nem ölelkezünk, pusziljuk meg egymást, vagy bújunk egymáshoz, mert nem.

Belsô szemlélôként sem sokkal jobb ez a helyzet, kedves Kérdezô.

Tudom, hogy tennem kellene ellene, hogy ne így legyen.. de így lettem felnevelve és ezt szoktam meg. Persze bármikor kitörhetnék, tudom, de mégsem teszem és ez az én hibám.

Az egyetemet iszonyatosan várom .. hogy végre elmehessek albérletbe..