Miért van ennyi rossz apa?

Minden apa úgy viselkedik, ahogy azt a szüleitől látta/tanulta. Van, aki tesz érte, hogy ne legyen olyan, de sajnos elég kevés van, aki AKAR is tenni azért, hogy ne legyen olyan.

Mert a férfiak nagyrésze leszarja, hogy mi van vele. Nincsenek érzéseik, semmi. Én is pasiból vagyok, de az különböztet meg a többitől, hogy nekem vannak érzéseim, és teszek azért, hogy ne legyek olyan, mint az apám.

>Előzetes pszichológiai és erkölcsi vizsgálathoz kéne kötni a gyerekvállalást. Sajnálatos módon minden buta, agresszív, primitív, barbár idiótának joga van akármennyi gyereket csinálni, semmilyen tekintetben nem szükséges stabil háttér.

És ki lesz a jogosult ezt elbírálni?

Mintha nem lenne a világ tele álszent szentfazekakkal, aki otthon ugyanolyan agresszív barbár, primitív idióták - de politikai hatalmuk folytán dönthetnek mások sorsáról.

én olyanra is láttam példát ahol az első házasságban verte az asszonyt és a gyerekeket, míg a másodikban pedig mintaapa és férj

szóval elképzelhető a javulás is, de természetesen az első családja életét eléggé elrontotta, erre nincs mentség.

pontos válasz nincs a kérdésedre, minden eset más és más. lehet a nem kívánt gyerek, vagy a meggondolatlan házasság is az oka az ilyesminek.én úgy gondolom, hogy amikor ilyen helyzet áll fent, hogy az apa sokat iszik, bántja a családot, akkor az anya is hibás, hogyha nem változtat,hagyja el a férfit. itt is sok kérdést lehet olvasni gyerekektől is, hogy évek óta fentáll a helyzet, sokat sírnak, anyuka mégse hagyja el az apját.. az ilyentől is megáll az eszem, ezek igenis rossz anyák, hogyha évekig kiteszik ennek a gyereket, mert nem akarja otthagyni a férjét, inkább élnek rettegésben..

szerintem függ a nagyszülőktől is, hogyan volt nevelve az apuka gyerekkorában, milyen normákat tanítottak meg vele.

és az ilyen félrelépések mögött sokszor mindkét fél ludas lehet. mert szerintem egy olyan házasságban, ami biztos alapokra épült és fokozatosan dolgozik rajta mindkét fél, ott alacsonyabb a megcsalások számra. pl én több mint 10 éve vagyok a párommal, egy ideje már házasok. jól megvagyunk kezdetek óta, de igenis voltak gondjaink, hogyha ezeket a szőnyeg alá seperjük, akkor lehet másképp alakul nálunk is a helyzet. de mindent megbeszéltünk ami akadály volt, úgy gondolom nagyon jó a házasságom. de volt előtte olyan barátom aki meg is csalt . persze, ez az ő hibája , de én se foglalkoztam vele annyira, elhanyagoltam, hagytam az első problémánál a dolgot, nem beszéltük meg , így jutott el egy idő után arra, hogy más nőbe szeretett bele.

szóval én nem hiszek abban, hogy 1 oldalú a dolog, és hiszem, hogy alapnak kéne lenni, hogy egy alig ismert embernek nem szülünk gyereket. ha tényleg szerető emberek vállalnának gyereket, úgy hogy van is igényük a gyerekvállalásra, akkor még egy esetleges válás után is megmaradna a jó kapcsolat a gyerek-apa között.

de amikor ennyi meggondolatlan terhesség van a mai világban, ennyi fogamzásgátló lehetőség között, akkor nem kell csodálkozni. vannak olyan férfiak akik nem szeretnének gyereket. ha mégis besikerül, akkor mi a garancia rá, hogy jó apa lesz?.. értitek

szóval én a tudatos családtervezést javasolnám mindenkinek

Szerintem itt a fórumon azért van ennyivel több szó a rossz apákról, mint a rossz anyákról, mert itt több a női hozzászóló. Nagyon ritka és nehéz, hogy valaki saját magának belássa a legmélyebb hibáit.

Azt gondolom, hogy a világban is több a rossz apa mint a rossz anya. Ennek valóban az lehet az oka, amit már valaki írt, hogy a nőkben ösztönösen vagy a társadalmi normák miatt beléjük nevelődve jobban megvan a gondoskodás, önátadás. Sajnos nem mindenkiben, és szerencsére sok férfiban is megvan.

De szerintem ezen a téren sokat változott a világ az elmúlt 25 évben. Ma sokkal több gyerekével foglalkozó apát látok. Mikor én voltam óvodás, szinte minden gyerekért az anyja ment. Ma már rengeteg apukával találkozni ott. Ez szerintem jó irány és segít kialakítani azt a kötődést az apákban, ami nehezebben alakul ki bennük, mint az anyákban.

A férfiaknak nem igazán van benne a tudatukban az, hogy "a másik ember". Gondolj bele, a legtöbb családban még mindig a fiú a gyerek, a lány az meg csak lány. A fiúkat úgy nevelik, hogy ők a család szemefényei, nem kell nekik semmit se dolgozniuk, semmit segíteniük, körül vannak rajongva, később pedig egyre szabadabb életük van. Aztán ha családot alapítanak, sokuk számára meglepő az, hogy már nemcsak ők vannak a világon, ráadásul a gyerekhez ők csak egy élvezést adnak hozzá (mondjuk nem mintha ezen lehetne változtatni). És egy idő után terhükre van ez az egész családosdi, idegesíti őket a gyerek: hogy visít, hogy becsinál, hogy jön oda hozzá, amikor ő gépezne stb., bár a férfiaknak semmit sem kell a régi életükből feladniuk.

A nőknek ezzel szemben az egész életük arról szól, hogy másokat kiszolgáljanak, mások elvárásai szerint éljenek. Amíg gyerekek, addig a szüleik jókislányának kell lenniük (egy fiúnak sokkal több mindent megengednek és elnéznek, egy lánynak "ez nem illik, az nem illik"), utána a férjüket kell kiszolgálniuk, aztán a gyerekeik igényeiről kell szólnia az életüknek, mégpedig két-két és fél évtizedig/gyerek; azután nagyszülőként meg az unokázás lehet az egyetlen életcéljuk, és ez alap elvárás. De hát ezeket már más kérdéshez is leírtam, csak régebben.

Én is borzasztóan kevés igazán tökös férfit ismerek, akik igenis odateszik magukat családapaként.

A mostani apukákat nem most nevelték fel hanem 30-40 éve. Szóval azért én mielőtt ítélkezek, megnézném, hogy a mostani gyerekekből milyen apa lesz.

Másrészt ki van a kisfiúval a legtöbbet amikor kicsi? Az anyja... Utána kivel jön össze? Egy nővel... Szóval a nőknek is a sara, hogy így nevelik őket, utána meg a h*lye barátnőjük kiszolgálja őket, mert jaj annyira szerei, aztán már csak akkor ébred fel, amikor 3 gyereke van és senki sem segít neki, és akkor még ő van felháborodva...

Amúgy szerintem ugyanannyi rossz anya van, csak ide nem járnak férfiak panaszkodni.

Plusz a nők képtelenek megérteni, hogy 1, nem biztos, hogy az a normális ha egész életük feláldozzák a gyerekért, 2, nem csak úgy lehet szeretni ahogy ők csinálják.