Ti hogyan reagálnátok hasonló helyzetben, ha ezt vágják a fejetekhez? (Elnézést, ha hosszúra sikerült. )

Megpróbálom rövidre fogni.

Anyámmal nem jövünk ki túl jól, de vannak napok, amik már majdnem anya-lánya hangulatúak. A fő ok, amiért én elhatárolódtam tőle, mert egyszerűen a végletekig kiidegel, hogy az életem minden kis pontját irányítani akarja. Mindennapossá vált, hogy össze-vissza szid, mert "azt hallotta" (más családtagoktól), hogy nem ettem aznap semmit (holott ez sosem igaz, mert csak reggelizni nem szoktam, és véletlen, ha úgy alakul a nap, 1-2 szendvicsen elvagyok, de ez nagyon ritka - esetleg előfordul, hogy nem ebédelek főtt ételt). Mondhatom akármilyen szépen, hogy köszönöm, nem kérek semmit, folyamatosan kínálgat, sorolja, hogy mi van a hűtőben, és elkezd magától kaját csinálni nekem. Aztán meg szid, hogy ki kell dobni, mert miért nem kérem, holott 10x elmondtam, hogy nem vagyok éhes.

Ennek és többnek ellenére, én igyekszem normálisan, kedvesen beszélni vele. Az évek során nagyon elszigetelődtem tőle, s elismerem, tényleg ingerültebben felemelem olykor a hangom kapásból, ha az ilyen, hosszútávon idegesítővé vált apróságok előkerülnek. De nagyjából két hete megfogadtam, hogy ezen változtatok. Kedves vagyok vele, illemtudó, normális, stb.

A mai napon, mikor hazaért, már azzal indított, amit az első bekezdésben is említettem. Megmondtam neki, hogy nem tudom, honnan veszi ezt, de ettem két (nem kicsi) szendvicset, ráadásul egész nap nem voltam itthon, és a palacsinta, amit valahonnan vett, nem volt a legfinomabb, pedig kóstoltam.

Ezek után közölte velem, hogy hozott banánt, egyek egyet. De nem megkérdi, hogy kérek-e. Válaszoltam, hogy köszönöm nem. Erre dühösen becsapta a hűtőt, hogy (idézem): "Jó, akkor basz*dj meg." Szó szerint. !!!

Erre csak kapkodtam a levegőt, hogy mi a... Még csak nem is bunkón, de megkérdeztem, hogy hogy lehet ilyen? Ja, hogy ő csak "megkérdezte", hogy kérek-e banánt.

Ti hogyan reagálnátok le egy ilyen szituációt?

Én tényleg igyekszem toleráns lenni, elképzelem, hogy elfáradt egész nap, unokára vigyázott. De ez... kiverte a biztosítékot. Nagyon ritkán süllyed ilyen mélyre, s nyúl ilyen vulgáris szavakhoz. Nekem is biztos megfordult már a fejemben valami enyhébb szidás, de tuti felpofozna, ha ki merem mondani.

A "gyereknek" semmit, a szülőnek mindent szabad? Semmi szabad vélemény, mert ő "a kis taknyos". 20 évem alatt nem adtam rá okot, hogy bizalmatlan legyen irántam, mindig is "burokban" éltem.

Jövőre, ha minden úgy alakul, elköltözöm. De az ilyen és hasonló esetek miatt, fogalmam sincs, mit kezdek az idegeimmel addig. Arra ki sem térnék, milyen szinten szidalmazta minden valahai barátomat, barátnőmet, s jelenleg a párkapcsolatomat érzem rámenni erre.