Ez jó vagy rossz anya-lánya kapcsolatnak számít?
Mielőtt jönnének az olyan válaszok, hogy ezt most miért tettem föl kérdésként, a válaszom: Mert esküszöm, nem tudom eldönteni, hogy ez most mi.
Szóval. Van, amikor nagyon jól elvagyunk anyummal, hülyéskedünk, fél órát röhögünk egy dolgon, stb. Viszont kb napiszinten, de van, hogy egy nap alatt többször is összeveszünk. De a legjelentéktelenebb dolgoktól kezdve a komoly dolgokig MINDENEN. A múltkor azon vesztünk össze, hogy mi a különbség az MP3 és az MP4 között... nem vitatkoztunk, összevesztünk, aztán egy napig nem szólt hozzám. A veszekedéseink alkalmával repkednek a "kva anyád, nyomorék gyerek, hülye gyerek, a f..sz ki van veled" és hasonló jelzők (ezeket ő mondja). Illetve van, amikor napokig nem beszélünk egymással. Vagy csak elég "érdekesen". Múltkor már nem is tudom, min vesztünk össze, de vagy 3 napig nem szóltunk egymáshoz. Illetve másnap reggel köszöntem neki, mire ő: "A kva anyádat te nyomorék gyerek"... Meg sokszor már ezért nem akarok vele moziba menni, mert tuom, hogy úgyis összevesznénk az úton is, meg ott is legalább egyszer. De így meg azon veszük össze, hogy nem megyek. :D Meg nálunk az ünnepekkor már kb családi hagyomány a veszekedés (anyum mamámmal is állandóan veszekszik).
Viszont amikor éppen nem veszekszünk (bocsi a rengeteg szóismétlésért :D), akkor elvagyunk, röhögünk, poénkodunk, vagy focistákon olvadozunk. Ilyen komoly beszélgetéseink nem szoktak lenni, de ez egyikünknek sem hiányzik. Amikor rossz jegyet hozok, akkor persze leszid, de ne üvöltözik fél órát egy négyesért, mint ahogyan ezt sok helyen olvasom... Igazából, ha négyest hozok, akkor leorul előttem, és csodálkozik, hogy hogy hozhattam ilyen jó jegyet. :D Ugyanígy van a matek kettessel is, a suli témában valamennyire megértő.
Ja és mégegy dolog. Állandóan azzal jön, hogy nincsenek barátaim (5 barátnőm van + elbeszélgetek még pár emberrel...), és hogy nyomi vagyok. Lehet, hogy csúnya dolog, de elolvastam a régi naplóját, amiből megtudtam, hogy ő teljes mértékben az én ellentétem volt minden szempontból, amikor annyi idős volt, mint én.
Bocsi, ha kicsit ösze-vissza lett, de most komolyan... ez ilyen kapcsolatnak számít? Nem tudom eldönteni, néha jó, néha rossz. De alapvetően?
17/L
válasza: válasza:"családi hagyomány a veszekedés "
ezzel el is mondtál mindent! Ő is így nőtt fel azt hiszi ez a normális. Mi is összevesztünk édesanyámmal egy jó párszor, de nem tartottuk normálisnak. Én egyszer nem beszéltem vele napokig, de annak tényleg komoly oka volt. És ezt ő is belátta! (azt megjegyezném, ez már felnőtt 25 éves koromban történt tehát nem egy ilyen kamaszos hülyeség hogy nem engedett el bulizni vagy ilyesmi)
Azt hogy nyomorékot mondjon rám, hát inkább kivágná a nyelvét ebben biztos vagyok. Kva anyád 1x hangzott el, fel is háborodtam rajta hirtelen le se esett hogy tulajdonképpen magát szidja. :D
Sztem ezen már nem nagyon tudsz változtatni valakik szerint úgy szép az élet ha zajlik azaz a veszekedés a kapcsolat velejárója.
Nem mondanám kifejezetten rossz viszonynak, inkább érdekesnek. Rossz az amikor nem főz, mos rád, nem érdekli mi van veled, esetleg alkesz és úgy magasról tesz rád.
A szüleid elváltak amúgy?
Értem, köszi a válaszokat.
#2: "Ő is így nőtt fel azt hiszi ez a normális." De ilyen van? Mármint tényleg nem látja, hogy ez nem normális?
A nyomorékot szerintem tőlem tanulta el, ezt én (is) szoktam magamra mondani. A kva anyádnál már nekem is feltűnt, hogy rendszerint saját magát szidja. :D
A szüleim össze se házasodtak (pedig valami 12 évig voltak együtt, csak aztán jöttem én...). "nem érdekli mi van veled, esetleg alkesz és úgy magasról tesz rád. " Na ez apámra illik inkább. Bár azért azt nem mondanám, hogy egyáltalán nem vagyunk jóban, csak... mindegy, ez már egy más téma.
válasza:2-es vagyok Igen van ilyen! Valaki el sem tudja képzelni hogy veszekedjen szüleivel/párjával van aki szerint meg normális sőt "szükséges", bár ez már elég erős megfogalmazás, szóval úgy szép az élet ha zajlik!
Megkérnélek hogy magadra se használj ilyen jelzőt :D
A Te érdekedben! Az igaz, hogy édesanyám is eltanult tőlem egy pár szlenget.
Ha zavar ami van próbálj vele beszélni erről. Bár gyanítom h veszekedésbe torkollik.
Gondolom szereted és ő is téged csak elég érdekesen mutatjátok ki :D és ezért megérne a kapcsolat annyit hogy dolgozzatok rajta. Meg elég érdekesen nézhetnek rátok az emberek mikor a mozi előtt veszekedtek... gondolj(atok) bele!
válasza:Összeveszni még mindig jobb, mint nem beszélni, és ezért nem is ismerni a másik véleményét.
Más kérdés a stílus, de ez gondolom, családonként változik.
De jobb az ilyen megnyilvánulás is, mint jól nevelten udvariaskodni, mint az idegenek, és azt sem tudni, milyen jegyeket hoz haza a gyerek, vagy jókat röhögni.
Kell az érzelmi megnyilvánulás, temperamentumtól függetlenül.
Szerintem jó a kapcsolat! Saját szemszögemből tökéletes!
Mert mi anyámmal csak udvariaskodunk, elbeszélünk egymás mellett. Ha beszélünk egyáltalán.
válasza: válasza:Válasz a kérdésedre: Nem tul jo kapcsolat a tiétek.
En anyukámnak soha sem mondtam ilyen szavakat, és a lányaimat semm illetem ilyen szavakkal. Ez ugyan ugy elvárom toluk is.
28N
válasza:Ha anyukád így nőtt fel, akkor neki sajnos ez az alap.
Én elmondom mit tennék a helyedben, hogy változzon valami és kiderüljön néhány valós tény a kettőtök kapcsolatáról. Előszöris legyél te az okosabb elsőnek és ne menj bele egy veszekedésbe. Mp3 agy mp4? Ott a net, megnézed, megmutatod neki. Ez már akár túl sok is lehet. Amúgy ne teljesen mindegy, hogy anyukád tisztában van-e bármelyikkel is? :) Szóval ha nem akarja tudni, hogy melyik mi (csak vitakozni van kedve helyette), akkor nem kell erőltetni. :) Én amúgy 36 éves vagyok és én is szoktam a mai napig ilyen marha komoly dolgokon vitakozni anyuval. Egyszerűen tök alap dolgokban akkora baromságokat tud mondani teljesen komolyan, hogy néha kandikamerát sejtek a dolog mögött. :) Szóval hagyd rá. Ha kihúzod a gyufát nála, akkor elkezd rondákat mondani rád, ami amúgy tényleg extrán durva, amiket írtál.
Két hétig igyekezz egy ilyen nyugis állapotot fenntartani. Arra vigyázz, hogy ha veszekedéshiánya lesz, talán ő fog kezdeményezni. Ne ugorj be a csapdába. :) Majd ha letelik a sokkal nyugisabb két hét, akkor kapd el egy jó pillanatában, hogy beszélni szeretnél vele. Okosan, nem provokálva, mint ahogy egy rendes gyerek tisztelettel beszél az anyukájával - kérdezd meg tőle, hogy ő mit érez irántad? Hogy ő szerete-e téged? Hogy amiket mondani szokott rád (itt idézhetsz is, csak hogy visszahallja azokat az erős szavakat, amiket mondott neked), azokat ő komolyan gondolta-e? És ebben a részben nagyon fontos, hogy inkább a te hangulatod is inkább könnybelábadós legyen és ne provokatív számonkérős, különben nem biztos, hogy lesz eredménye.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!