Nálatok is volt olyan, hogy azért nem volt pénz soha semmire, mert a családfő elitta?

2, Nem hiszem, hogy ez megnyugtatja szegényt :(

Amugy nálunk is, meg a családban is, bár nem elitták, az én apukám csak elszórta, a rokon férfi pedig szerencsejátékozott, de egy kutya.

Nálunk is volt ilyen, apám rendszeresen ivott munka után, régebben amikor még 5-8 éves voltam akkor a munkahelyén kapott plusz sör pénzből ivott akkor jó helye volt így mi anyagilag nem éreztük meg akkor másra is volt pénz, még nyaralásra is tellett. De ahogy változtak az idők, és apám is otthagyta a helyét egy másik jobban fizető hely miatt, igaz többet kapott de többet is ivott. Új ivó cimborák és még sorolhatnám. Eleinte még éppen hogy volt pénzünk de utána egyre többször volt olyan hogy anyám kuncsorgott nagyszüleimnél, testvéreinél, egyéb barátainál mert nem tudott nekünk miből enni adni. Apám elől dugdosta a pénzt de ő mindig megtalálta sajnos. Amikor már semmi pénz nem volt akkor apám járt kuncsorogni rohadt nagy tartozást felhalmozva nekünk. Én 16 éves voltam amikor már hitel is volt a házunkon bizonyos okok miatt apum akkor hülyült meg teljesen mert jött a válság fizetni is alig bírtuk, apám meghalt mert részegen beleugrott a dunába akkor anyámmal és bátyámmal magunkra maradtunk. Én amint elvégeztem a gimit egyből munkát vállaltam mert ha tovább tanultam volna akkor nem lett volna miből fizetni a hitelt meg a sok baromságot és mindenünk elveszett volna. Én munkába álltam, bátyám beszervezett egy jó helyre, én is hazahoztam a pénzt mindent megtettem hogy jó legyen minden mert anyum közbe súlyos beteg lett és ott kellett hagynia munkahelyét de csökkentett munkaképességűként és elég jó nyugdíjjal szerencsére eltudott helyezkedni 4 órás munkaidőbe egy jó helyen így 3 éve úgy ahogy helyre jöttünk. Én megismerkedtem a barátommal akinek komoly ismeretségi körei vannak nem gazdag de megvan a családi háttere nekünk nagyon nagy házunk volt amit nem bírtunk fenntartani a hitel miatt rendesen albérlőink is hol voltak hol nem mert két külön lakrészünk volt. Akkor a barátom segített eladni a nagy házunkat mert tudott egy olyan családot akik pont olyat kerestek mert három családnak kellett egy helyre menniük bizonyos okok miatt. Ugye a nagyszülőknek akkor a gyereknek akinek 2 fia volt, plusz a testvérét a kicsi gyerekével egy helyre hogy könnyebb legyen nekik. Mi nekünk a barátom intézett egy jóval kisebb 2 szobás családi házat kis telekkel elég jó helyen amit könnyebben fenn tudunk tartani. A barátom velünk él, a hiteltől is sikerült megszabadulnunk, bátyám külön költözött így mi ketten a barátommal és anyukámmal élünk együtt egy új helyen. Barátomnak hála sikerült kitanulnom estin egy szakmát amit mindig is szerettem volna, és 5 hónapja el tudtam vele helyezkedni egy jól fizető helyen. Most már úgy ahogy sok sok év után végre anyukám is nyugodt idegileg és végre ő is tud magára költeni, eltud járni barátnőivel néha szórakozni, végre foglalkozhat a hobbijával, és úgy néz ki hogy idén augusztusba amikor én is 2 hetet leszek nyári szabin meg a barátomnak is adnak 3 hetet mert ők is leállnak akkor közösen eljutunk a Balatonra mert barátom tud ott egy jó nyaralót bérelni baráti alapon, így 1 hetet kényelmesen elfogunk tudni ott tölteni, anyukámat is visszük magunkkal mert jó köztünk a viszony, és ő világ életében egyszer járt a Balatonon 2 napot. Így úgy gondoltuk hogy ha már ő így kibírta a kritikus időszakot amikor tényleg kajára nem volt pénzünk, akkor ennyit igazán megérdemel.

De régen gyerekként borzalmas volt minden, sokszor már alig volt ruhánk is. Nyáron például strandra csak tornadresszbe tudtam menni ami iskolába kötelező volt mert nem tellett fürdőruhára. És elég kellemetlen volt a tűző napon fekete hosszú ujjúba vagy rövid ujjúba lenni, mert ennyire nem tellett semmire. Strandolás is csak az ingyenes bányató miatt jött össze. Volt amikor nyári ruhám is alig alig volt, mert nagyszüleim is korán meghaltak, nem volt pénz még egy rövid nadrágra sem, sokszor vagy a szomszédoktól kaptam valami ruhát nyárra, meg télre egy jó normális bakancsot vagy melegebb cipőt. Meg volt amikor a helyi önkormányzattól is kaptunk pár holmit. Iskolámtól kaptam majdnem minden felszerelésemet. Tornaruhám is iskolától volt.

Az én apám is ilyen volt. Amikor mondtam, hogy felvettek az egyetemre akkor az első mondata az volt, hogy remélem nem kell nekem fizetni semmit.

Soha nem fogom megérteni miért vedelt ennyit, egy biztos én megfogadtam, hogy hasonló alakkal össze nem jövök. :)

Ennél van durvább is. Nekem apám ivott+verte anyukámat meg minket is a testvéreimmel. Az egész rohadt gyerekkoromat elbaszta. Egy roncs voltam mire 15 lettem... Aztán a legjobb barátom besokallt tőle. Elég brutálisan elverte és megengedte utánna, hogy az egyik lakásában lakjunk.

Mostmár mnnden rendben van... sokkal nyugodtabbak vagyunk. Anyagilag valóban meg kell néha szenvednünk, nekem is sokat kell dolgoznom a gimi mellett, de megéri.

Azt tudom tanácsolni, hogy ha tudjátok, hagyjátok ott az apádat. Nem fog soha megváltozni.