Az eddig eltelt életem során szinte semmit se kaptam a szüleimtől. Mit tehetnék?

Megköszönhetnéd azt, amid van, mert sok mindened van.

Speciel több, mint nekem volt annak idején, pedig csak 10 évvel vagyok nálad idősebb.

Azért depressziós ne legyél, amiért nem a legmenőbb cuccokkal halmoznak el, elég szánalmas lenne, nem gondolod? Ezek csak tárgyak.

Ha majd egész munkaidőben tudsz dolgozni, megveszed magadnak a többit is, amire szükséged van.

Azért az végtelenül szomorú, hogy az, hogy vállaltak, felneveltek és szeretnek, az "semmi", de bezzeg a telefon, laptop, ruhák, az már valami lenne. :-/

Mi kellene, azon kívül, hogy felneveltek és eltartanak 17 éve? Havi 30ezer forint zsebpénz, vagy mire gondoltál?

Egyébként ne izgulj ezen, egy év múlva nagykorú leszel, vállalhatsz munkát, külön költözhetsz, és fizethetsz magadnak mindent. A lakást, a vizet, a villanyt, az élelmiszert, a gyógyszereket, mindent, amit most semminek nevezel.

Talán nincs a szüleidnek sem.

Azért mégiscsak felneveltek, gondolom, 5 évesen nem te vetted magadnak a ruháidat :)

Egyébként meg az új géptől, telefontól nem leszel boldogabb, az nem segíti elő, hogy ne csak otthon ülj. Menj ki a természetbe a barátaiddal, ahhoz nem kell gép.

Hajjaj, itt bajok vannak.

SEMMIT nem tudsz kezdeni a helyzettel. Ha azt mondják, nincs, akkor nincs, és ezt úgy mondom, hogy annyira megelégeltem a nincset (30.-án már nincs főtt kaja, mert vodkát vettem, nincs sajt, edd meg a kéket, nincs új ruha, mert magamnak vettem, vedd fel azt, amiből kilóg a bokád) hogy 15 évesen mint a csík húztam el.

Kocka jelentkezik, aki tavalyig egy 10 éves PC-vel nyomult. Túl lehet élni, sőt, megtanít a valódi kreativitásra. Rájössz, hogy valójában mennyi mindenre elég az a gép is, amin a HD videó szaggat. Két hónappal ezelőttig egy hatezres samsunggal éltem túl, akkor váltottam csak Lumiára, túléltem. Sőt, utazás közben még az e-mailemet is meg tudtam nézni, a 4x4cm-es kijelzőn. Hűűűűha.

Ember, találd fel magad.

Szerintem nem ettől leszel depressziós...

Inkább azt nézd meg, hogy miért nincsenek barátaid. Nem vagyok sokkal idősebb nálad, csak 6 évvel, de amikor annyi idős voltam, mint Te számos barátom volt, velük jártunk bandázni, bulizni, sportolni, mikor éppen hova. Próbáltam lányokkal ismerkedni, randizni. Illetve ezek mellett tanultam, suliba jártam és zenélni tanulgattam önszorgalomból. Hozzám sem vágtak oda két évente új gépet, általában addig volt meg egy, amíg ki nem lehelte a lelkét, telefonnal ugyanígy, tulajdonképpen amíg a szüleim pénzéből éltem végig összesen két telefonom volt, mindkettő 5-6 évig. És ennek ellenére egy percig nem éreztem magamat depressziósnak, tulajdonképpen nem is gondolkodtam ezen, mindig volt valami programom. Ha meg mégis kellett valami mindig megpróbáltam megdolgozni érte, pedig aztán ahol én nőttem fel ott sem vetett fel mindenkit a munka. De sokféle dolgot lehet ám dolgozni: biztosan vannak a környékeden idő emberek, akik örülnének és valamivel meghálálnák, ha rendbe tennéd a kertet vagy segítenél takarítani vagy szimplán csak bevásárolnál nekik. Vagy biztos van olyan, aki nyaralni megy és vigyázni kéne a házára/háziállataira. Esetleg valaki ismerős, akinek van valamilyen vállalkozása, ahova jól jön a segítség!

Nézz körül, keresd a lehetőségeket, ne azt várd, hogy mindent a segged alá tegyenek, mert azzal sem most, sem a későbbiekben nem fogsz tudni boldogulni!