Nektek mi a véleményetek arról, hogy egy szülő-gyerek vita során mennyit engedhet meg magának egy gyerek? Szerintetek én jól gondolom?

Én ugyan fiatalabb vagyok de a helyzetem nagyon hasonlít a tiédre. Ha vitázunk....márpideg ez hetente megtörténik akkor rendszerint elküld az apámhoz (nem tudom hol van) vagy a nagyimhoz lakni...de ő is tudja hogy ez nem így működik.

Ha visszaszólok akkor én is ész érvekkel teszem ilyenkor kínosan elhallgat és hebeg meg belekezd más vitatémába...

Úgy gondolom érvelni lehet de ócsárolniba szülőt nem igazán illik

15/L

De igen, szabad. Sőt, néha nekünk kell megnevelni őket (én is 18 vagyok). A szülők is emberek, sokszor megfeledkeznek magukról, és megfeledkeznek arról, hogy édes gyermekük vagyunk, és úgy viselkednek velünk, mint idegenekkel.

Olykor még lenézőek is. Pedig azért a 18 év az 18 év. Vannak ugyan, akik ugyanolyan ostobák és éretlenek ilyenkor is még, mint 13 évesen, de azért 18 év alatt lehet összeszedni annyi tudást, amivel érdemi vitát lehet nyerni. Illetve léteznek olyan 44 évesek (itt most nem a Te anyukádra gondolok kifejezetten), akik hiába éltek majdnem fél évszázadot, semmit sem tudnak, mert néznek, de nem látnak az orrukig sem.

Talán anyukád nem akarja felfogni, hogy felnőttél.

Ja igen, még valami, amit nagyon fontosnak tartok:

IGENIS, állj ki a véleményed mellett!! Ugyanis, ha Te nem állsz ki önmagadért, akkor senki sem fog. Ne engedd, hogy elnyomja valaki a kialakult világképedet, a véleményeidet, a gondolataidat. Hiszen az vagy Te. Senkinek nincsen joga ezt belédfojtani, kivéve, ha alpári stílusban adnád elő, de írtad, hogy ez nincsen így.

Hasonló a szitu nálunk is, ez egy rossz válasz, hogy "ő tart el" (akkor is, ha igazuk van, mert ez igazából nem válasz, ezzel sem a szülő sem a gyerek nincs előrébb). Hozzáteszem, nálunk anyám pszichés beteg, és egy a valóságtól eltérő másik világban él, amit a képzelete alkotott (szed gyógyszert is, ami nem sokat ér), szóval vele minden vita meddő, akkor is, ha nekünk van igazunk (ebbe a többiekbe értsd a teljes családot, szóval nem csak a gyerekeit, hanem apámat, a szüleit, a testvéreit is...).

Lehet, hogy ha te szülő leszel, te is használni fogod tehetetlenségedben ezeket a formulákat, bár én majd azért megpróbálom kerülni majd, aztán meglátjuk.

Nézd, 18 éves vagy, jogilag felnőtt. Ha olyan dologról van szó, amihez nem kell a szülő hozzájárulása, akkor intézd nélküle (egy filmből idézve: "amiről a mama nem tud, az nem fáj neki"), próbálj arra törekedni, hogy mielőbb a saját lábadra állj, és függetlenítsd magad, szerezd meg a saját tapasztalataidat (amik teljesen mások lehetnek, mint a szüleid fiatalkorában, hiszen a körülmények, a lehetőségek is folyamatosan változnak).