Mit tehetnék? A nagy kamasz fiam semmit nem segít itthon, pedig csak napi 1 óra ház körüli munkát kérek tőle.

15-ös vagyok

20/f vagyok, de egy tál pudinggal engem bármire rá lehet venni :D Mondjuk én egyetem mellett programozóként dolgozok + takarítok is eleget, mert már külön élek szüleimtől, szóval lusta azért nem vagyok!

Nem értem, miért beszél mindenki segítségről. A kamasz - a nagy kamasz is, nem tudom, ez mi a jófenétől sértő, ha létezik kiskamasz szavunk is - talán nem családtag? Nem kell kivennie a részét a közös feladatokból? Éppen ezzel a szemlélettel van a probléma, hogy ez valamiféle kegy, plusz munka, amit a hülye szülő vár el. Döbbenet...

Magam is 3 fiús anya vagyok (nem összekeverendő azzal, aki a 16-17 éves kamaszait is úgy kezelte, mint egy bölcsődést), maximálisan egyetértek azzal, aki azt írta, hogy a kamaszkori problémák nagy része a korábbi nevelésben gyökeredzik. Persze nálam is bepróbálkoztak a srácok ennyi idősen, ez természetes, elég volt annyi, hogy ha nincs elpakolva a konyhában, nem főzök, ha nem viszik ki a szennyest, nem mosok, ha nem teregetnek ki, ott penészedik meg a göncük. Nyilván egyértelműen fel volt osztva a házimunka, ha valaki nem csinálta meg a részét, akkor senki nem tette meg helyette, és kész. Maximum kérésre, vagy csereüzlet lehetett, ha éppen tényleg olyan indok volt, ami elfogadható.

A munkát a szülő nem kéri a gyerektől, az VAN, el kell végezni. Simán megtenném a példában szereplő kamasszal, hogy nem főzök, kaját se tartok otthon, mi elmegyünk valahova enni, ő meg oldja meg, ahogy tudja. Elvégre ha nem viselkedik családtagként, tiszteletben tartom a döntését, és én sem kezelem annak. Nyaralnia sem kell jönni, mosni se kell rá, sőt, a szobájában áramot szolgáltatni se, ez ennyire egyszerű.

Ne megbeszéld a dolgot vele.

"csak napi 1 óra() munkát kérek tőle" .. XDXD

Amikor segítségre van szükséged, kérj segítséget.

Arra tippelek, hogy a kérés stílusán kellene változtatnod (mivel az, hogy otthon kisegítsen egy kicsit, az alap, semmi rendkívülit nem vársz tőle) Saját tapasztalatból kiindulva csak leírok pár dolgot, mi az, amivel garantáltan elvette anyám a kedvem kamaszkoromban, hogy segítsek neki.

1. A legeslegjobban a MOST CSINÁLD MEG-et utáltam. Pl. fűnyírás: ha szóltak, hogy nyírjam le a füvet, én mondtam, rendben, általában pár órán, kivételes esetben legfeljebb 1-2 napon belül nekiálltam. DE nagyon utáltam, ha azt mondták, MOST AZONNAL menjek.

2. Nem szerettem, ha munka közben a "nyakamon lógtak" és figyeltek. Pl. a takarítás rám eső részét mindig akkorra időzítettem, amikor anyám nem volt otthon, hogy ne kritizáljon közben folyton, csak a végeredményt lássa. (Persze, ha elsunnyogtam volna a takarítást, és csak azt csináltam volna meg, ami első blikkre látszik, úgyis kiszúrta volna.)

Igen, ez tipikus, amit 24-es írt:-)

Megelőzhető azzal, hogy pl. vasárnaponként, vagy amikor összeül a család, egyfajta "munkamegbeszélést" tartotok, összeszeditek, hogy a következő pár napban miket kell elvégezni, (fűnyírás, gyümölcsszedés stb., ez a szezonális dolgoknál kell), aztán közösen elosztjátok, ki, mikor, mit csinál. Azt viszont tartsa be mindenki, amit bevállalt!

A türelem is fontos, jópárszor igazítottam meg a szárítón a ruhákat, a mosogatógépben az edényeket, stikában, aztán legközelebb tizedjére is megmutattam a gyerek mellett állva, hogy kell úgy teregetni, hogy ne legyen kapcarongy a kedvenc pólójából, majd otthagytam, hogy csak ügyesen...:-)

WIFI jelszoert dolgoztasd

Minden nap kicserled a jelszot es ki kell erdemelnie munkavaal a napi jelszot

Nalunk a kamaszok suketek de ha a wifi elmegy es a tv box kikapcsol akkor ugranak.