Elegem van. Nem bírom itthon. Mégis mit lehet ilyen helyzetben tenni?

Előzményekhez hozzátartozik,hogy apám csalja anyámat,persze anyám ezt nem tudja és apám se,hogy én tudom. (Jobban értek a gépekhez és telefonokhoz mint ő,egyszer véletlenül láttam meg a telefonján,hogy társkeresőn levelezik nőkkel,ezután utánanéztem egy kicsit a gépén a dolgoknak,tudom,hogy nem volt szép dolog kutakodni) Sosem voltam lelkileg túl stabil,sokszor vagdostam magam párszor megpróbáltam már öngyilkos lenni,de ennek már hónapok óta vége. Pár hete elég stresszes itthon a helyzet,apámék folyamatosan veszekednek,ordibálnak,dobálóznak és törnek zúznak.Egymást szidják amit persze halkan nem tudnak így hallgassam végig... Jelenleg megint visszatértek a régi magánéleti gondjaim és rátesz egy lapáttal a családi életem is. Úgy érzem nem bírom már tovább,egyszerűen nem bírom ezt elviselni. Eddig mindig megvetettem,de most elkezdtem cigizni.(Kiskorú vagyok,egyértelműen haveroktól szerzem és családom előtt titokban) Persze,velem is folyamatosan ordibálnak nem csak egymással. Bármit teszek rossz,mindenbe belekötnek,nem képesek normálisan kommunikálni se velem se egymással,ha elmondom a véleményem én leszek a sz.r alak,akinek a fejéhez vágják mekkora szerencsétlen senki. Felvetődik a kérdés,minek kellett akkor megcsinálniuk ha rendes életet nem tudnak nekem biztosítani. Egyszerűen utálom ezt az egészet. Nem tudom mégis mit tudnék csinálni,kilátástalannak érzem a helyzetemet. Volt már más ilyen helyzetben? Mit csinált?