Volt anyósal kapcsolatot tartani?

Én nem érzem jogosnak a férjed kérését. Az új párjának jelenleg sokkal kevesebb köze van a szüleihez, mint neked, akivel 14 éve jó viszonyban vannak, ahogy írtad, szinte a lányukként szerettek, másrészt az unokájuk édesanyja vagy, és az is maradsz egy életre, függetlenül attól, hogy válófélben vagytok.

Ha ilyen helyzetben lennék, azt tiszteletben tartanám, hogy közös családi ünnepségekre nem mennék a férjem új párjával együtt, - mint írtad, múltkor te is tapintatosan távoztál pár perc után egy ürüggyel a szülinapról, - de biztos, hogy nem szakítanám meg a volt férjem szüleivel a kapcsolatot, kivéve, ha ez az ő kifejezett kérésük lenne.

Én úgy fognám fel, hogy abba, hogy én felnőtt nőként milyen viszonyban maradok két másik felnőtt emberrel, akikhez régóta kötődünk egymáshoz érzelmileg, nincsen köze és beleszólása egy harmadik, kívülálló félnek. Az ő érzéseire tekintettel lennék olyan értelemben, hogy nem a jelenlétében látogatnám a nagyszülőket - szerintem ebben némi érzelmi intelligenciával rendelkező felnőtt emberek meg tudnak normális módon állapodni. Ha meg úgy adódna, hogy néha véletlenül összefutunk egy rövid időre, azt szerintem neki is és nekem is kell tudni megfelelően kezelni, már csak azért is, mert ha a kislányom az apjánál lesz, akkor egyben nála is lesz, meg a közös gyereküknél, tehát valamifajta ésszerű mértékű kommunikációnak és együttműködésnek ki kell majd alakulnia kettőnk között idővel, akármilyen fura is ez a helyzet kezdetben.

Arra törekednék, hogy olyankor találkozzam, illetve találkozzunk a nagyszülőkkel, amikor sem a férjem, sem az új párja nincsen éppen ott. (Erről nem írtál, de feltételezem, hogy nem egy háztartásban élnek a szülőkkel.)

Amúgy szerintem érdemes lenne megkérdeznek a volt férjed édesanyját és édesapját arról, hogy ők hogyan látják ezt a kérdést, mit szeretnének a továbbiakban.

Nekem van egy olyan érzésem, hogy a legvalószínűbb oka annak, hogy a férjed új párját zavarja az, ha lát téged, nem egyszerűen a féltékenység, sokkal inkább az, hogy a saját bűntudatára emlékezteted - arra, hogy az ő döntésének is köszönhető, hogy felbomlott a családotok, te ottmaradtál egyedül egy újszülöttel, a kislányotok pedig nem az édesapjával fog felnőni.

Gondolom, most, hogy ő is várandós, még inkább bele tudja képzelni a helyzetedbe magát, és megfordul időnként a fejében, hogy milyen érzés lenne, ha őt csalná meg most a párja a várandóssága alatt valakivel, és hagyná ott az újszülött gyerekével.

Szóval szerintem leginkább a saját lelkiismerete miatt akar kiiktatni téged a képből, hogy ne emlékeztesd folyton arra, amit tett. (A megcsaláshoz nyilván két ember kell, és kettejük közül nem ő volt az, aki neked hűséget fogadott, de ha őszinte magához, pontosan tudja, hogy mennyire volt etikus dolog a részéről a viszony, amit a férjeddel folytatott.)

Abból, ahogy fogalmaztál, nekem nem tűnt úgy, hogy gyűlölködnél, vagy keresztbe akarnál tenni a férjed új párjának. Remélhetőleg idővel majd ő is feldolgozza azt, hogy ő hogyan került a képbe és a férjed családjának az életébe, és ha sikerül magának megbocsátania, és te sem viselkedsz vele ellenségesen, akkor köztetek is lehet ha nem is jó, de elfogadó kapcsolat és együttműködés, ami nyilván jobb lenne a kislányodnak is.

Az nem megoldható, hogy leültök mindannyian (anyós, após, ex férjed, új párja és te) és megbeszélitek, hogy hogy tudnátok kialakítani egy olyan rendszert, hogy te és a volt párod ne fussatok ott össze?

Mert azt értem, hogy ő elviszi a kislányt a szüleihez, ezzel nem szakad meg a kapcsolat. De ha jól veszem ki a szavaidból, akkor így, hogy te is viszed, gyakrabban találkozik a nagyszülőkkel, mintha csak apuka vinné amikor nála van láthatáson.

Ezt már csak halkan jegyzem meg, de amúgy ha én lennék ebben a szituációban, mint anyós-após, akkor ezt bizony nem a fiam döntené el. Nem azért mondom, mert nem állok ki a saját gyerekem mellett, de nem lennék rá büszke, hogy terhesen csalta a feleségét, akit mi családtagbak kezelünk és máris odahordja az új nőt, aki azonnal terhes is lett, plusz ezek mellett még ő akarja megszabni, hogy mi tarthatjuk-e továbbra is a kapcsolatot a volt feleséggel.

az új nőt nem bántanám, ha a fiam mellette találta meg a boldogságot, akkor nem üldözném el és hasonlók, de nyilván meglenne róla a véleményem, amiért összeállt egy nős férfival, akit a várandós felesége várt otthon. Mivel kettőn áll a vásár, nyilván ugyanezen okok miatt nem dicsérném a saját fiamat sem.

Naná, hogy tartanám! Hisz a pótszüleidnek tekinted! Ők meg a pótlányuknak! Van több kérdés?

Egybént az új macának kuss a neve, ha a nagyszülők nemcsak az unokát látják szívesen, hanem téged is, akkor velük tisztázd, hogy ez nekik kellemetlen-e, a többi nem érdekes.

Egy csomót veszíthetsz, ha hagysz a nyomásnak!