Félek felvenni és tartani anyámmal a kapcsolatot. Nagyon szemét vagyok?

29 éves lány vagyok, anyával jó pár éve nem beszélünk és ma van a szülinapja. Nagyon szeretném felhívni, egy bunkónak érzem magam, de mégsem merem megtenni. Anyám nem teljesen százas, mindenkit elüldözött maga mellől, öcsém néha beszél vele, ő is hetekig gyűjti az erőt hozzá. Mert anyám, mint egy elmebeteg, olyan dolgokról beszél folyton, mindenen vihog, mint egy idióta kamasz, és nem mellesleg arra fordítja a maradék energiáját, hogy apám elleni kiapadhatatlan haragjának minden percét kiélvezze. Elváltak már vagy 10 éve, de a mai napig ez a hobbija, hogy apámon dühöng és jósnőhöz jár. Utoljára nekem azt mondta mikor pár év szünet után találkoztunk, hogy nem kell semmit sem mondanom, mert nagyon jó jósnője van és MINDENT tud rólam. Ezután már kedvem se volt semmit mondani neki. Az a bajom, hogy félek tőle. Egyrészt nem tudom feldolgozni amit csinál és ahogy éli az életét, világ életében depressziós volt, tanácsot nem fogad el, aki olyat mond, ami neki nem annyira tetszik, az hülye és többet nem kíváncsi rá. Attól félek, hogy nem tudnék nemet mondani neki és teljesen rám szállna, mert ő magában elég életképtelen amúgy. Szóval kb azért nem merek a saját anyámmal évek óta jóban lenni, mert félek, hogy nem is lehet egyszerűen. Nem tudná hol a határ és én kattannék meg miatta. Mennyire vagyok rossz? Van az az ok, ami elég súlyos ahhoz, hogy valaki ne tartsa a kapcsolatot az anyjával?