A párom lányai kikészítenek. Mit csináljak, hogy normálisabban viselkedjenek és próbáljanak egy kicsit alkalmazkodni? Nem túl drasztikus megoldást választottunk nevelésként?
A páromnak 2 lánya van az előző kapcsolatából, 15 és 16 évesek. Nagyon nem jöttek ki az anyjuk új férjével (nem lep meg), végül 4 hónapja úgy döntöttek, az apjukhoz költöznek. Leginkább azért volt vonzó számukra ez a variáció, mert a párom külföldön dolgozik, csak 2 havonta egy hétre jön haza, így remélték, hogy az lesz, amit ők elképzelnek.
Semmiben nem voltak hajlandók alkalmazkodni, nem segítettek, nagyjából bejárónőként tekintettek rám, a féltestvéreikkel elég gorombák voltak, csak akkor tudták a nevemet, ha pénz kellett valamire és persze én voltam a rossz, ha a 100. ruhára azt mondtam, hogy nem. Nagyjából egy hónapja egy veszekedés alkalmával közölték, hogy nekem semmi közöm nincs hozzájuk, így semmibe nincs beleszólásom, nincs jogom nekik semmit megtiltani és még sok más hasonló kijelentés is elhangzott részükről.
Én felvetettem a páromnak, hogy ha ők így, akkor én is így, tehát innentől nem csinálok nekik meg semmit, csak ha fizetnek érte és csak annyi pénzük lesz, amennyit az anyjuktól (gyerektartás) és az apjuktól (fizu rájuk eső része) kapnak. Ezt természetesen a szüleikkel is megbeszéltem és mindketten jó ötletnek találták.
A lányok azt hitték, hogy csak vicc, így nagyjából 1 hét alatt elköltötték a pénzüket, most meg ki vannak borulva, hogy nincs semmire és követelik, hogy adjak, mert ez a kötelességem.
Természetesen ételük van, amit mi is eszünk de semmi extrára nem adok (fagyi, süti, smink cuccok, ruhák, mozi stb.) és a szüleik sem. Szerintetek ez így kicsit észhez térítheti őket? Mit tehetnénk még, hogy észhez térjenek?
Szerintem is jó így. Hamarosan 18 évesek lesznek, mennek főiskolára, egyetemre koliba, nem árt ha megtanulják beosztani a pénzüket. Én amúgy minden egyes alkalommal amikor kérnek valamit rákérdeznék:
"hogyha nincs hozzátok semmi közöm, miért is adnék?"
A "Nem borja-nem nyalja" mondás gyakran vissza felé működik...
Elvált szülők gyerekeinek tipikus taktikai játszmáját játszák veled a lányok.
Szerintem helyesen döntöttél.
igy jar az aki olyan pasit valaszt akinek utanfutoi vannak.
sajnallak, en kirugnam oket mehetnenek vissza az anyjukhoz. bar nalam ez az egesz kizart, nincs olyan ferfi akinek elfogadnam a gyerekeit se kicsit se nagyot.
Buta vagy, hogy mas kolyket befogadod! Ki kell oket rugnod! Jogod van a gondtalan elethez!
En amikor iskolaba mennek el. Lecserelnem a bejarati ajto zarat es a Szarjaikat besopornem a szemeteszsakba, amit kitennek az utcara egy felirattal: xy es zx, game over. Ehhez jogod van. Meg akkor is megtennem, ha a semmikrekello pasid kirugna miatta. Ilyen intenzitasu parkapcsolatnak ugysinCs ertelme. Ebredj mar fel! Teged hulyenek nez a pasid is! Vedd eszre! N
Tényleg nagyon rendes vagy, hogy elvállaltad a lányokat, főleg így, hogy a férjed nincs otthon.
Abban is teljesen igazad van, hogy normális viselkedést vársz tőlük. Nem azt, hogy anyuciként tekintsenek rád, de azt igen, hogy ne engedjenek meg többet maguknak, mint bármilyen lakótárssal szemben tehetnék. Jogos elvárás, hogy vegyenek részt a házimunkában, hiszen ott laknak, koszt csinálnak, edényt használnak, a ruháikat mosni kell, pont mint a többiekét.
Ráadásul a szülő az édesgyerekét sem köteles pénzzel ellátni. Köteles etetni, időjárásnak megfelelő ruhával ellátni, iskolába járatni, lehetőséget adni neki, hogy tanuljon, kell biztosítson egy ágyat és időt az alvásra. Minden más, beleértve a külön szobát, telefont, alapszükségleten felüli ruhát, zsebpénzt, az kedvezmény, ami adott esetben elveszíthető.
Így jártak most a kis hölgyek. Ne inogj meg, ne add föl, akkor se, ha valami hülyeséget csinálnak, pl. megfenyegetnek vele, hogy törvénytelen úton is pénzhez lehet jutni, esetleg eladnak valami családi tulajdont. Viszont ne mentsd meg őket a következményektől, és ezt jó előre hozd is a tudomásukra, megbeszélve az édesszülőkkel is.
16-os: így nem lehet őket kitenni, mert ez kiskorú veszélyeztetése lenne. Ráadásul a kérdező nem is akarja, próbálná normalizálni a helyzetet, csak nem szereti, ha lábtörlőnek nézik.
A viselkedés esetleges következményei között persze ott van, hogy "akkor innen mennetek kell", anyátokhoz vagy nevelőotthonba ez a családi helyzeten múlik, senki nem köteles minősíthetetlen viselkedést eltűrni még a saját felnövő gyerekétől sem. Csak nem lehet egyszerűen az utcára tenni egy kiskorút, akkor se ha ő már igazán nagylánynak hiszi magát.
Huhh, nem vagy semmi! :D
De gyerekként (18) mondom azt, hogy szerintem jól tetted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!