Mit lehet tenni, ha ennyire nem tudnak alkalmazkodni a családtagjaim?

Édesapámról és a nagymamámról van szó. Mindketten ugyanaz a típus, össze lehetne kötni őket. Az a mániájuk, hogy azt hiszik mindenkiről, hogy semmi dolga a világon, és csak az ő hívására vár, hogy programot csináljon neki. Felhívni általában nem azért szoktak, mert akarnak is valamit, csak unatkoznak, és beszélni akarnak. De meg sem kérdezik, hogy ráérsz-e, vagy mit csinálsz, dolgozol-e, iskolában vagy-e, csak mondják, hogy mi történt velük aznap, és hogyha azt mondod, hogy bocsi, de most nem tudok beszélni mert dolgozom vagy akármi, akkor megsértődnek és/vagy kinyomják a telefont. A látogatásaikkal ugyanez van, sosem kérdezik, hogy van-e valami programom, csinálok-e épp valamit, nem találkozunk-e vagy valami, csak fogják magukat és beállítanak, vagy közlik, hogy 5 perc múlva ott vagyok, vagy hogy most azonnal indulj el ezért meg ezért. Ha azt mondod, hogy más dolgod van most, akkor ugyanúgy megsértődnek. Anyukámmal és velem is ezt csinálják rendszeresen, nincsenek tekintettel semmire és senkire. Bezzeg hogyha te mondjuk egy órával előbb azt mondod, hogy esetleg arra mennél, akkor a nagymamám pl. teljesen ki van borulva, hogy úristen, hát ő pont akkor szokott délután aludni, és most nem jó (mintha nyugdíjas lévén rengeteg dolga lenne, és nem lenne mindegy, hogy fél órával előbb vagy később alszik-e). Lehet valamit csinálni az ilyen emberekkel? Már próbáltuk mindketten elmondani ezt nekik, de újra és újra ezt csinálják.