Hogyan viseljük el a párom lányait? Képtelenek bármiben is alkalmazkodni és csak a folyamatos vita és követelőzés megy, ha nálunk vannak. Hogyan tudnánk kicsit helyrehozni a dolgokat?

Egyrészt lehetne (és kellene is) nemet mondani nekik néha. Ha hisztiznek hogy nem felel meg nekik a kaja, hát akkor nem esznek és kész. Az ő bajuk hogy éhesek maradnak.

Ha valami cuccot kinéznek maguknak, mondjátok meg. hogy majd megkapják szülinapra/karácsonyra. stb. Ha emiatt hisztiznek, ne vegyétek fel a dolgot. Ti érezzétek jól magatokat továbbra is, ők meg a saját napjukat rontják el. Majd lenyugszanak.

Én a saját 13 éves lányommal is ezt csinálom, mióta az utóbbi időben rákapott a hisztizésre. Működik a dolog.

Esetleg a két hétvégi napból az egyiken a párod elvihetné őket valamerre, moziba, állatkertbe, vagy csak biciklizni, pingpongozni, akármi. Menjenek csak hármasban, elvégre az apjukhoz mennek át, ti addig tudtok pihenni.

ugyan nekem nincs gyerekem, de anya amikor nagyon válogatósak voltunk, akkor azt csinálta, hogy nem csinált épp olyan kaját amit megettünk volna. vagy azt esszük ami van vagy nem eszünk. ez többnyire működött.

ami az egyéb dolgokat illeti(ruha, játék stb) azokat nem kell megvinni nekik(elég ha karácsonyra vagy születésnapra kapnak nagyobb ajándékot, amúgy meg felesleges, mert nagyon elkényeztetett p*csák lesznek).

anyukával is kéne beszélni, hogy ez így nem mehet tovább, hogy ennyire követelőzőek. azt nem tudom, hogy mennyire szeretik a lányok az apjukat, de ha apásak, akkor talán azt is lehetne csinálni, hogy amíg nem változtatnak a hozzáállásukon, addig nem mehetnének hozzátok.

a lényeg annyi, hogy szigorúnak kell lenni velük, hogy bármi is megváltozzon.

Egyszerűen ne add oda nekik, amit akarnak. Ha meg nem tetszik az étel, nem kötelező enni belőle.

Egyébként a fiúk a tieid? Vagy ők is a volt feleségétől (vagy barátnőjétől, nem tudom házasok voltak-e) vannak?

Mondjuk én azt sem tűrném, hogy azt mondogassák a piciről, hogy utálják.

Leültetném őket és elbeszélgetnék velük.

Ők is a család tagjai, és a pici is, egy családban pedig nincs helye ilyesminek. Persze szeretniük nem kell, a szeretetet kierőszakolni úgysem lehet, de elfogadni és tudomásul venni a helyzetet kötelességük. Nem pedig nyafogni miatta. Elég nagyok már, hogy megértsék.

Én a helyedben lekiznék is velük egy sort arról, hogy mi bajuk a babával. Féltékenyek? Dühösek? Csalódottak? A negatív érzéseik okát kellene megszüntetni.

Minek kezdtél gyerekes pasival, ha más gyerekét képtelen vagy elviselni?

Hiába fogsz szülni egy közöst, szívni fogsz mint a torkosborz és még jó pofit is kell vágnod hozzá-hiszen te választottad:D

Saját magaddal toltál ki, senki mással:)

"Minek kezdtél gyerekes pasival, ha más gyerekét képtelen vagy elviselni?"

Na, megint a kedvenc mondatom valami elborult, elvált anyuka szájából. :)

Remélem, kedves kötözködő, hogy a te saját gyerMekeid hasonlóan követelőzőek, önzőek, hisztisek lesznek, de annyira, hogy kedved legyen kirohanni a világból. Aztán majd amikor ide írsz ki kérdést, olyan válaszokat kapsz, hogy "minek szültél gyereket, ha nem tudod megnevelni és elviselni őket".