Követelőzés, vagy csak aggodalom?
Nővérem szerintem nem a legjobb Anya, sokat kiabál a gyerekekkel, nem mutatja ki feléjük, hogy szeretné őket, verést is rendszeresen kapnak a gyerekek. A legnagyobb 12 éves, nála már jelentkeznek is a gondok, rossz az iskolában, lop a boltból, bandázik a haverokkal a lakótelepen. Én mindhárom gyereket nagyon szeretem. Egyik délután átmentem a testvéremékhez, ahol a tesóm panaszkodott, mennyi baj van a fent említett fiával. Ezt elmondtam a páromnak, és ő rögtön azt mondta, hogy ha komolyan gondolom a kapcsolatunkat, akkor mérlegeljek, mert ő nem fogja elviselni, hogy ha valamelyik gyerek rosszat csinál, mindig átmenjek, és én beszéljek a fejükkel, meg segítsek, vagy békéltessek. Ő nem akar második lenni, és különben is, én is családanya leszek majd, és az én családom élvezzen elsőbbséget.
Természetesen, ha saját családom lesz férjjel, gyerekkel, ők lesznek az elsők és a legfontosabbak az életemben... Nem is értem, hogy gondolja, hogy nem így történne...
Szóval rosszul esik a hangnem, olyan követelőzőnek érzem,... És ha hirtelen segítségre szorulna a tesóm? Akkor nem segíthetek, mert a páromnak kell az első helyen állnia? :(
Talán már most is túlzásbaviszed ezt a "segítséget". Érdemben úgysem tudsz változtatni a helyzetükön, annyit tehetsz, hogy te a saját családoddal jobban csinálod. A sajátod meg egyértelműen a párod és a gyerekeitek lesznek. Lehet, hogy soknak érezte a nővéredékkel töltött időt, de persze, ki ő, hogy megszabja neked mit csinálj? (kapni fogsz majd ilyen jellegű válaszokat is, meglátod)
De az az igazság, hogy én is aggódnék, ha úgy látnám, hogy a párom inkább a családjához húz, értük tesz többet, a mi családunk pedig örök második. Csak fontold meg, mit mondott, esetleg kérdezz rá, hogy miért mondta ezt.
Szerintem a párodnak van ebben az esetben igaza. Mert ő kívülről látja az eseményeket, érzelmileg nincsen úgy belevonódva a dologba mint pl. te.
Azt azért neked is be kell látnod hogy az ember a saját életéért felelős elsősorban, és onnan hogy testvéred felnőtt ember, neki kell vállalnia a tetteiért a következményeket. Szerinted az, hogy jó szándékkal megpróbálsz segítnei ilyenkor mit változtat a dolgokon? A gyereket nem fogja többet bántani? vagy a gyerek nem fog lopni többé? Ha annyira bele tudtál volna avatkozni pozitív értelemben az életükbe, a változás már megtörtént volna. De ehelyett: semmi. Te örlődsz mert látod nem jó nekik, de érdemben nem tudsz tenni értük semmit mert ez az ő életük, az ő döntésük. Nem azt mondom hogy tojd le totálisan a fejüket, ha valóban látod hogy bajban vannak akkor persze segíts.
Próbáld meg magad kivonni ebből a játszmából mert te sehogy sem jössz ki belőle jól. sem most sem akkor ha később cslaádod lesz. Fogadd el hogy ők ilyenek.
nem értem a problémát. Miért baj az, hogy sűrűn átmész a testvéredhez és beszélsz velük. Ezt miért kell megtiltani? talán nem mehetsz át? vagy a pasid azt akarja hogy a nadrágja szélén ülj egész nap? vagy talán azt hiszi, hogy nem fogsz neki meleg kaját főzni mert a nővéreddel beszélsz?
Ha neked fontos hogy beszélsz a tesóddal, és át akarsz menni, akkor ezt senki se tilthatja meg neked. Ha a pasidat untatja a téma, akkor max ne beszélgess vele erről. Ennyit kérhet. de azt hogy ne foglalkozz velük azt nem.
nyilván ha gyereked lesz, nem fogod úgy érezni hogy a tesódhoz kell rohangálni. de amíg ez nincs, addig nyugodtan, ha ettől jobban érzed magad, vagy úgy érzed ez kötelességed.
34/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!