Jól látom, hogy ideje volna kirepülni a fészekből?

Én 18 vagyok, érettségi után megyek ki Skóciába egy szállodai munkára, van bennem félelem, mert egy ismerősömön kívül senkit nem ismerek majd, egyedül kell boldogulnom, de még mindig jobb, mint egy olyan szakon tengődni az egyetemen, ami nem tetszik. Csak később fogok továbbtanulni.

Én is itthon hagyom anyut, de úgy érzem, itt az idő leszakadni a szülőkről és önállósodni, nem akarom húzni a dolgokat. Azt mondja, hogy nem bírja majd ki nélkülem, de ha elmennék koleszba vagy albérletbe, akkor se látna mindennap.

Szerintem ne félj, mert ez az az életkor, amikor nagy dolgokat vihetsz véghez és megalapozhatod az életed. Bátornak kell lenni, de persze a józan ész határain belül.

Én az USA-ban élek ,én magyar vagyok a feleségem pedig orosz.Minden nap beszélünk a szüleinkkel.

Nekem a szüleim hajtottak már régóta hogy menjek ki külföldre mert ott jobb lesz nekem , abban van a jövő.Egyáltalán nem ellenezték hanem inkább támogattak végig.

Először Angliában éltem és ott ismerkedtem meg a feleségemmel , mivel a végzettsége mind a kettőnknek nagyon keresett az USA-ban és több nyelven beszélünk ezért sikerült zöld kártyára szert tenni.Immár 8 éve élünk itt és felvettük az állampolgárságot is.

Én sem értem a kérdést. Mi köze az önállóságnak ahhoz, hogy minden nap beszélnél anyukáddal?

Én már 10 éve elköltöztem otthonról, mégis minden nap beszélek anyukámmal.