Jól látom, hogy ideje volna kirepülni a fészekből?

ülj le anyukáddal és beszélgess vele. ez az egyetlen módja annak, h megértesd vele, hogy te már felnőtt vagy, szeretnél önálló életet. biztosítsd róla, hogy szereted, és ha bármi gondja van, akkor fordulhat hozzád, igyekszel segíteni.

mondd el neki, hogy ha valami fontos történt veled, azt úgyis elmeséled neki, de nem muszáj minden nap beszélnetek.

én már lassan 6 éve nem élek együtt anyukámmal, igaz ugyanabban a városban élünk, egymástól pár km-re, és csak akkor hívjuk a másikat, ha van valami fontos. van, hogy 1 nap 5x beszélünk, mert van egy olyan elintéznivaló, ami miatt egyeztetni kell. de előfordul, hogy elutazik valahova a párjával, vagy én utazom el, és olyankor csak 1-2 naponta hívjuk egymást.

néha aranyos, mert aggódva felhív, hogy jól vagyunk-e, minden OK, viszont ha azt mondom, h bocsi, kicsit később visszahívlak, akkor nem vágja be a durcát, hanem megért és leteszi a telefont.

ha jó a viszonyod anyuddal, és lehet vele nyíltan őszintén beszélni, akkor nem fog megsértődni.

vagy kérdezgesd arról, hogy anno, amikor ő kirepült a fészekből, náluk hogy ment ez az egész.