Mit gondoltok, nem drasztikus ez egy kicsit?

Inkább motiválni kellene valamival, ti tudjátok, mi az, amiért bármit megtenne.

Szerintem ez a szobafogság semmit nem fog javítani a helyzeten, inkább ront, főleg a fiú és a szülő kapcsolatát keseríti meg.

Én ezt mondanám el neki:

Ha én lennék az apád, akkor én azt csinálnám, hogy rád hagynám. Nem szólnék bele, hogyan tanulsz, nem tiltanám le az előfizetésedet, nem venném el a telefonodat, nem tiltanám meg, hogy elmenj oda, ahová szeretnél, ezek mind mind olyan dolgok, amik mellett meg kell tanulnod odafigyelni a dolgokra. Most épp abban az időszakban vagy, amikor a felnőtté válás már elkezdődik, és ebbe bele kell tanulnod, akár tetszik, akár nem. Egy dolgot tennék csak, elmondanám neked azt, hogy nem értem tanulsz, nem is anyudért. A te életedbe nem szólhatok bele, csak irányt adhatok, hogy merre tarts. Döntsd el, hogy szeretnél-e arra az egyetemre és arra a szakra bekerülni, amelyik felé a szíved húz, és ennek megfelelően állj a dolgaidhoz hozzá. Ha be akarsz jutni, és azt akarod tanulni, amit szeretsz, akkor tegyél meg érte mindent, mert most nem teszel meg érte mindent. Ha pedig nem akarsz bejutni, akkor lazulj tovább és hagyd, hogy tovább romoljanak az eredményeid. Azt viszont ne felejtsd el, hogy nekem apaként az a felelősségem, hogy:

- életre neveljem a gyermekemet

- normális családi körülmények közt nőjön fel

- elérjem, hogy tudd azt, hogy akármi is legyen, nekem őszintén elmondhasd az örömödet, a bánatodat, sikereidet és kudarcaidat.

Viszont én az apád vagyok, és nem az eltartód. 18 éves kor után nem kötelességem téged tovább támogatni, főleg nem eltartani. Segítek neked a tanulmányaidban, adok neked fedélt a fejed fölé, meleg ételt, ha látom, hogy a te javadat szolgálja, és ha látom, hogy van eredménye annak, amit csinálsz. De azt nem engedem meg, hogy csak úgy legyél az éterben. Sajnos, vagy nem sajnos, de így tanulod meg, hogy akármit is teszel az életben, annak következménye lesz, ami vagy jó, vagy rossz.

21/F

Én beíratnám azokból a tárgyakból különórára, amik nem mennek neki. Ha a külön tanár azt mondja,h a gyereken látja h igyekszik és javul akkor utána felfüggeszteném a szobafogságot, de ott lebegtetném a szeme előtt, hogy amint a tanár jelzi a visszaesést, újból szobafogság.

Nem is értettem soha, aki csak félévkor nézi meg a gyerek ellenőrzőjét. Ellenőrizzétek rendszeresen a jegyeit, legyen egyértelmű a helyzet, h melyik tantárgyak milyen jegyei után jár szobafogság. Így semmi értelme, hogy hasra ütésre mond egy hónapot. Legyenek tiszta szabályok.