Szülők, ti mit tennétek ha kiderülne, hogy a 18 éves lányotok terhes?

érdekesek és elgondolkodtatók a válaszok...Akik habzó szájjal állítják,hogy "ejj, a felelőtlen mindenit,és húzzon dolgozni",nos,szerintem ők lennének azok a szülők,akik kb. így értesülnének róla,hogy állapotos a lányuk...Valószínűleg ezt a hozzáállást az ő gyerekeik is érzik,akár ki van mondva otthon,akár nem..Hát őszintén szólva én is be lennék sz..rva,hogy hogyan mondjam el,és mi lesz,hiszen tudom mire számíthatok..

Nekem a gyerekem,akármit is tesz a gyermekem marad...Az pedig,hogy teherbe esik azért nem a hét főbűn egyike...Az meg,hogy meg akarja tartani,pláne nem...A döntés az övé,akár 17 akár 27 éves...én pedig azért vagyok a szülője,hogy segítsem...Nem azon kell ilyenkor agyalni,hogy ki mit hol rontott el,hanem azon,hogy hogyan lehet a legtöbbet kihozni a helyzetből...Én ilyenkor egy dologban bíznék,hogy sikerül(t) úgy nevelnem,hogy felelősségteljes szülő váljon belőle...Aki pedig felelősségteljes szülő,azt nem kell rugdosni,hogy tanuljon,dolgozzon,hiszen meg fogja tenni a gyermeke jövője miatt...

31-nek. Persze nem a hét főbűn egyike, de ha egyszer megtanítottam neki, hogy mit hogyan mikor kell használni, akkor ne állítson úgy haza, hogy ja hoppá becsúszott.

Meg mi az hogy az ő dolga, hogy elveteti, vagy nem. Igen, ha van saját keresete és van hova szülni a gyereket, akkor az ő dolga. De ha még otthon lakik és elvárja másoktól hogy támogassák, mert hát se dolgozni, se tanulni nem tud, akkor k...rvára nem az ő magánügye.

Én azt nem értem, hogy miért a 12. hét után kell gondolkodni. Eddig mit csinált? Azért több mint 3 hónap alatt csak feltűnnek dolgok, hogy nem úgy működnek mint eddig. Vagy nem mert szólni? Csak mikor már elvetetni se lehet? Szintén azt tudom mondani, hogy akkor vállalja érte a felelősséget.

Felelőtlenség egymás hegyén-hátán...valószínűleg nagyon felelős szülő is fog belőle válni.

31-es vagyok.

Egyrészt a saját bőrömön tapasztaltam,hogy milyen könnyen "becsúszik" egy terhesség,tény,ami tény a saját felelőtlenségünk miatt(4 év után 1 alkalommal nem védekeztünk..)23 éves,voltam,stabil kapcsolatban,függetlenül a szüleinktől,de még így is bennem volt a "para",hogy hogyan mondjam el anyuéknak,mivel nem éppen akkorra terveztük a gyermekáldást,pedig ilyen szempontból beleszólásuk 0 volt a dologba.Mégis itt szembesülnek ők is azzal,hogy a gyerekük felnőtt,és én is azzal,hogy vége a bulik és a többi korszakának...Szóval el bírom képzelni,hogy mit élhet át egy 18 évesen teherbe eső lány...Lehet nem véletlenül a 12. hét után mondta el,elkerülve ezzel a "de el kell vetetned,mert tönkre teszed az életedet"kezdetű beszélgetéseket..

Na,én ezt szeretném elkerülni a lányaimmal,és úgy nevelem őket,hogy a döntéseiknek következménye van,ennek ellenére v. pont ezek miatt mi viszont mindig ott leszünk nekik..

Én éppen egy ilyen "hoppá becsúszott a nagy semmire, de azért nem szólok időben, csak ha már nincs mit tenni" döntés eredménye vagyok, annyi különbséggel, hogy anyámék a szakítás helyett szülői nyomásra összeházasodtak (végül persze el is váltak). De anyám azzal, hogy 17 évesen megszült, elrontotta az egész életét, nem érettségizett le, inkább szült még kettőt amikor aktuális lett volna a munka. Aztán 40 évesen rájött, hogy mennyi minden kimaradt az életéből, nem bulizott eleget, nem élt eleget... Úgyhogy elment "élni"... Azóta is van valahol, valakivel. Nem igazán érdekli, mi van a gyerekeivel.

17-18 évesen folyamatosan attól féltem, hogy nehogy én is így járjak, de ha úgy lett volna, biztos elvetetem időben.

Szóval ha majd lesz egy lányom, felelősségteljes gondolkodásra fogom nevelni, illetve arra, hogy időben szóljon ha baj van, a saját érdekében és szerencsétlen gyerek érdekében is, akinek lehet hogy jobb, ha meg sem születik, mint hogy azzal a tudattal éljen, hogy "véletlenül becsusszant" és miatta tart ott az anyja ahol...

Nem gondolom,hogy tisztességes a szzülővel szemben,hogy elvárja a lány a segítséget,szeretné ha támogatnád,és nem szól időben,hanem kész tények elé állít ,kitudja már hány hónapos terhesen. Úgy is mondhatnánk,hogy nagy patkányság,és megérdemelné az ilyen,hogy ne tartsák el a seg.gét tovább.

De mivel képtelen volnék utcára tenni a gyerekem,ezért elmondanám mi lesz : el kell menni dolgozni és belefizetni a rezsibe,kajába,mindenbe.

Hogy tanulni mikor és miből fog,azt majd ő kitalálja . Meg a többit is.

Megkérdezném, ki a jó édes apuka, és elmennék hozzá, meg a szüleihez egy jót beszélgetni.

Hogy miről és hogyan "beszélgetnék" velük, az legyen az én dolgom, de hogy a gyerek az elkövetkező 18-20 évben semmiben nem szenvedne hiányt, az biztos.

ha nem akarja elvetetni, akkor oldja meg, anyagilag és lelkileg is.

gondolom nem a pucér seggére akar szülni a ti nyakatokra? van elég pénze stb. ja nem? akkor apukához cuccol, vagy otthonba és majd szépen megoldja!

főleg hogy nem mondta el 12hétig! na ez csezné le a biztosítékot nálam és azért kéne mennie!