Milyen hatása van a lelki fejlődésre, ha a gyerek 8-9 évesen rendszeresen szexelni látja a szüleit (mert egy szobában alszanak)?

"Miért ne történhetne meg? Nagyon sok család 1 szoba-konyhás lakásban élnek akár több gyerekkel is. "

És ez elég szomorú! Én erre mondom mindig azt, hogy mindenki addig nyújtózkodjon, amíg a takaró ér. Ha nem állok úgy anyagilag, hogy családi házban élhessek, ahol mindenkinek van nyugodt magánélete, intim szférája, az ne vállaljon 2-3 gyereket.

A másik meg, hogy egyáltalán nem tartom normálisnak! Más az, hogy kicsi a lakás, így kénytelen közel a gyerekhez megoldani a dolgokat, de akkor legalább ne akkor és ne úgy csinálják, hogy a gyerek lássa a szüleit. Mert az a nem normális, hogy látja őket! De még mondjuk hallani is elég gáz. Akkor inkább csinálják, ha a gyerek elaludt, vagy menjenek ki a fürdőszobába vagy a konyhába, de szerintem egy 8-9 évesnek nem kéne a szüleit szexelni látni.

Én nem aludtam egy szobában a szüleimmel, viszont a másik szobában voltam és volt, hogy hallottam, ahogy a szüleim ágya nyikorgott, nyilván mikor annyi idős lettem, akkor tudtam, hogy mit csinálnak, de már akkor is nagyon zavart, hogy hallottam őket. Hát, nem szerettem volna többet is látni vagy hallani!

És nyilván nem lettem ettől lelki beteg, de ki tudja, hogy ki hogyan dolgozza fel, amit lát vagy hall. Nem a gyerekre tartozik a szülők nemi élete ilyen módon, hogy lássa őket!

Azt felejtitek el, hogy akkoriban, amikor 5-6-an laktak egy szobában, ez normálisnak számított, 100 éve.

Manapság nem.

A gyerek lelki fejlődésére pont emiatt a szociális, társadalmi változás miatt van más hatással, mivel 8-9 éves gyerek tisztában van már vele, hogy az ő társadalmában ez nem egy elfogadott dolog, és nem így illik.

Olyan társadalmakban, népeknél, ahol még itt tartanak, hogy egy szobában élnek 10-en ott ezt veszi normának a gyerek, nem okoz neki gondot, mert MINDENKi így él, ez a konform, elfogadott.

A mi társadalmukban viszont nem, és ez okozza a konfliktust a gyerekben, ami pszichológiailag bizonyítottan ha nem is feltétlen traumákhoz (ez csak súlyos esetekben alakul ki), de gátlásokhoz és problémákhoz vezethet.

Semmi baj nincs ezzel Afrikában, ahol a kis bantu gyerek ezt szokja meg születése óta, és az égvilágon mindenki így csinálja. Azzal van a baj, hogy Magyarországon a kis Józsika nagyon jól tudja, hogy ez nem elfogadott, ezáltal akaratlanul is szégyenérzetet, undort kelt benne ez a magatartás.

Én is kiskoromban anyumékkal osztoztam egy ágyban, mert olyan szegények vagyunk, hogy nem engedhetjük meg magunknak a többszobás lakást.

Szerencsére már kinőttük a szobát, most már "szerencsésebb" van külön ágyam és a 2 fiútesómmal alszom.

Visszahúzódós, félénk és pánikbeteg vagyok.

(nem csak ez miatt)