Félek elmondani, hogy mit csinált velem a barátom. Szerintetek elmondhatom? Tartsam titokban? 17/L
Úgy éreztem, hogy megtaláltam a tökéletes barátot.
Külsőre hibátlan volt, magabiztos, udvarias, bármilyen helyzetből jól jött ki és folyton megnevettetett, nagyon jól éreztem magam vele.
Szinte azonnal bíztam benne, pedig mindenben ő volt az első és úgy éreztem, hogy ez tényleg működni fog annak ellenére, hogy tűz és víz vagyunk. Elviselte a hisztijeimet, elkísért vásárolni, együtt voltunk külföldön is és a nyarat is együtt terveztük, már le voltak foglalva a nyaralások, meg minden.
Erre pénteken kiderült, hogy neki ez csak egy játék volt, egy nagyon jó barátjának tett "szívességet" azzal, hogy magába bolondított (bonyolult lenne leírni, hogy miért). Szóval neki ez a több, mint fél év csak szórakozás és játék volt neki. Pedig bemutatott a barátainak, a családjának... A haverjaival, a baráti körébe tartozó lányokkal jóban lettem, az anyukájával van, hogy kettesben találkozom és megyünk el valahová, mondjuk kávézni, vagy vásárolni.
És erre pénteken megtudtam ezt, kb olyan, mintha ez az egész csak az időmet rabolta volna, vagy nem tudom.
Szóval most eléggé magam alatt vagyok. Szombat és vasárnap este már kibuliztam magam, most van az a rész, hogy nem lépek ki a szobámból (iskolába sem megyek már ezen a héten, csak a fürdőbe és a konyhába megyek ki a szobámból)... De itthon sem tudják, hogy mi lett velem és nem tudom, hogy mennyire mondhatnám el.
Nem szeretném, hogy balhé legyen, de vége lett a kapcsolatomnak és nem tudom, hogy ezt mennyire kell/illik elmondanom anyáéknak.
Hallottam valamit, rákérdeztem és bevallotta, hogy igen, tényleg azért kezdett velem ismerkedni. Utána pedig jött az, hogy nem ismert, másmilyennek írt le a barátja, valódi érzései lettek irántam stbstb...
Csak ez nekem is rosszul esik, meg kellemetlen, hogy így átvert és megalázott és szeretném, hogy minél kevesebben tudják.
Hagyd abba a hisztit es irany az iskola.
Az elet megy tovabb.
Komolyan azt hittem a cimbol hogy megvert vagy megeroszakolt vagy megalazott.. erre semmi komoly...
Ez nem hiszti.
Vagy kedves 59%-os, Te mosolyognál, ha valaki ezt megtenné veled? Ki vagy Te, hogy megmondd, mit csináljak?
A legjobb barátnőimet veszítettem el miatta. Az egész életemet megváltoztatta és most kész, ennyi, eltűnt belőle. Azt sem tudom, hogy ezután hogy lesz, mert az ő barátai az én barátaim is lettek, viszont én nem akarok vele egy buliban lenni.
Nem, a barátja azért találta ki ezt a "játékot", mert szerinte én tettem tönkre a kapcsolatát azzal, hogy elmondtam a lánynak (aki akkor a legjobb barátnőm volt), hogy a barátja folyamatosan megcsalja. És ezért a srác berágott rám, mert semmi nem derült volna ki, ha én nem beszélek...
Szerintem azért van családja az embernek, hogy elmondja, mi foglalkoztatja - hacsak nem nagyon rossz a viszonyod a szüleiddel, mondd el nekik.
Én sok olyasmit is megbeszélek anyámmal (felnőtt létemre), amihez tulajdonképpen semmi köze, de közben
- kiadom magamból, ha bánt vagy bosszant valami
- hangosan gondolkodom, így bennem is leülepednek a dolgok
- néha kapok jó tanácsot vagy segítséget vagy egy új nézőpontot a döntéshez
Ami a fiút illeti, neked kell érzeni vajon igazat mondott-e azzal, hogy időközben tényleg fontos lett-e neki ez a kapcsolat és akarsz-e / tudsz-e megbocsátani neki.
Amúgy a történetben, amit leírtál (persze világos, hogy kihagytál fontos részeket), nincs semmi "szégyellnivaló". Még ha csak azt vennénk, hogy kihasználta valaki az érzéseid, akkor "mi van?" Bárki "beleszaladhat" egy ilyen történetbe...
Fél éven keresztül senki nem viselkedik így, ahogy leírtad, pusztán fogadásból. A reakciód nem arra vall, hogy igazán szerelmes voltál belé, csak arra, hogy sérült az önérzeted és bocs, de még inkább a hiúságod ("ez az egész csak az időmet rabolta volna", "Szombat és vasárnap este már kibuliztam magam").
Ha bebújsz a szobádba, a szüleid úgyis rákérdeznek, mi bajod, azt is észreveszik, hogy már nem vagytok együtt. Lehet, hogy jobb, ha elmondod, nem muszáj belemenni a részletekbe, ha nem akarsz.
"A legjobb barátnőimet veszítettem el miatta."
Őket hogy és miért veszítetted el miatta?
Ha ez volt az oka, annak, amit csinált, szerintem nyugodtan elmondhatod a szüleidnek, ha akarod, ezen neked nincs mit szégyellned.
Nyilván idő kell ahhoz, hogy ezt feldolgozd, és túllépj rajta, de azok után, hogy ilyen gerinctelen volt veled a srác, arra szerintem törekedhetnél, hogy minél kevésbé "szenvedj" látványosan, mert az csak az egójának hízelegne.
Ha ilyen helyzetben lennék, én inkább összekapnám magam lelkileg arra a pár napra, ami hátra van a szünet előtt, és elmennék suliba (gondolom, egy helyre jártok), és igyekeznék úgy viselkedni, mint akit nem igazán rendített meg a dolog, mert éppen az a céljuk, hogy azt lássák, hogy magad alatt vagy, lelkileg a padlón.
Otthon viszont sírd ki magad nyugodtan, ne elnyomni próbáld a fájdalmadat és a csalódásodat, hanem megélni és feldolgozni idővel, és - ha megfogadsz egy tanácsot - ne ugorj bele hirtelen, - mielőtt valóban készen állnál rá - egy másik kapcsolatba akár vigasztalódásképpen, akár azzal a szándékkal, hogy lással a volt barátod, meg a másik srác, hogy hamar találtál is mást.
A legjobb barátnőd azért csak "volt", mert elmondtad, hogy megcsalja a pasija?
Érdekes barátnő.
Én a legjobb b.nőmnek megköszöntem, amikor felvilágosított és azóta is ő a legjobb b.nőm.
Ez ám a szóismétlés! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!