Miért ilyen a betegségemmel szemben?

Nagyon rossz gyerekkorom volt: gyerekkori szexuális bántalmazás, az iskolában engem cikiztek éveken át, apám alkoholista lett, elttaszitot magátol és meghalt. Szorongásos pánikbeteg lettem néhány éve enyhe skizofréniával és súlyos depresszioval mellette. Anyám sokszor mondogatta felejtsem el a multat, lépjek már tul rajta, csak rajtam múlik minden, nekem kell tenni azért hogy meg gyogyuljak, kéne egy barát, meg el kéne felejteni a multat meg ne gondoljak a multra. Neked kell akarnod kilêpni a betegségből, stb.

Ezzel a hibáztatással semmit se segitett, a pszichologus többet segít! Sokadik végighallgatás után annyira feldühitett hogy kiabáltam vele hogy ezzel semmit se.segit meg hogy elköltözök albérletbe és itthagyom a lakáshitellel terhelt házát, fizeti egyedül ahogy akarja s nem fog érdekelni ha nem tudja, meg hogy én vagyok a hibás a betegségem miatt, köszönöm szépen!

Ezek után még ő volt felháborodva s mondta jó költözz el

Utána aztán azt mondtaa nem nem te vagy a hibás a betegség miatt.

Azóta nem nagyon beszéltünk,látom rajta hogy depresszios, letört azóta. Nincs kedvem semmihez vele szemben. Folyton csak beleturkál az életembe, a bátyámmal együtt aki meg el se hiszi hogy beteg vagyok.