A szüleim hibája vagy az enyém?

Attól, hoyg rossz gyerekkorod b´volt, még nem vagy külöleges eset, igen sokan ennél szegényebben nönek fel.

Az meg, hogy nem szórod el a pénzedet, szerintem csak pozitív dolog. Tudod, nem annak lesz sok pénze, aki sokat keres, hanem aki nem költi el.

Annyira internalizáltad, hogy keveset lehet enni, nem lehet jóllakni, hogy ha meg is engedheted magadnak most, hogy ne spórolj annyira, nem tudsz másként csinálni.

Pedig muszáj ezen változtatni, ha egyedül, tudatos erőfeszítéssel nem megy, kérj szaksegítséget.

Nem a te hibád, hogy így nőttél fel, te csak a helyzet elszenvedője voltál, de felnőttként már magad vagy felelős magadért.

Az első hozzászóló nem túl empatikus. Értem, miről írsz. Csak felnőttként értettem meg, hogy szegények voltunk gyerekkoromban. Sosem éheztem, de mások levetett ruháit hordtam, hús egyszer volt egy héten, és választani kellett, hogy sajt vagy felvágott. Szörpöt sosem ittunk, és ha vacsoravendég jött, anyám nem tudott annyit csinálni, hogy mi is ehessünk a különleges ételből.

Szóval: az étellel kapcsolatban nem, de a ruhákat/cipőt illetően máig rossz érzésem van, ha költök, bűntudatom -a testvéreimnek is.

Ez természetes következménye a történteknek. Sajnálom. De az igaz, hogy ne ragadj bele, mert ugyan szembe kell nézni ezekkel a dolgokkal és meg kell érteni, de aztán fontosabb a jövő, hiszen a múlton nem tudsz változtatni.

"Sosem éheztem, de mások levetett ruháit hordtam, hús egyszer volt egy héten, és választani kellett, hogy sajt vagy felvágott. Szörpöt sosem ittunk, és ha vacsoravendég jött, anyám nem tudott annyit csinálni, hogy mi is ehessünk a különleges ételből. "

Szerintem ez nem ok még a panaszkodásra: nálunk csak vasárnap volt hús (fejenként egy kis szelet. Mi nem választottunk, hogy felvágott vagy sajt, mert a legjobb esetben egyik volt, de a legtöbbször egyik sem, legfeljebb hetente egy-két alkalommal.

Szörpöt 10 évesen ittam elöször életemben, egy születésnapi vendégségben, egyébként nálunk víz vagy tea volt, más nem.

Ha vendégek jöttek, akkor sem volt különleges étel, illetve annyiban az, hogy hús is volt a vendégeknek, mi gyerekek külön ettünk, valami mást.

Ennek ellenére nem lettünk lelkibetegek, egyszerüen tudomásul vettük, hogy ez és ennyi van.

6.-os, ez most nem arról szól, hogy kinek rosszabb. Mertvattól, hogy Neked rosszabb, a kérdező problémája még valós és reális. Te miért panaszkodsz 6-os, hisz van, akinek még neked is rosszabb?? Ez nem az egymásra licitàlásról szól! Mindig lesz, akinek rosszabb!

Kérdező! Sajnos a Te problémád gyökere mélyebb annál, hogy nem volt mit enni, vagy nem ehettél apád miatt. Szerintem fordulj szakemberhez, mert a családon belüli erőszak tönkre tudja tenni az embert rendesen...