Ez a szüleim hibája?

Igen.

Az írásodból is könnyen meg lehet mondani, ha leírsz több szót, amiben van e-betű, akkor pont ez látszik belőle, hogy tanultál-e szeretetet, és tovább tudsz-e adni.

Érzelmi szocializálatlanság.

Hibáztathatod részben, és igazad is lenne, de nem érdemes. Úgy értem, ha a múlt dolgaim rágódsz és őket hibáztatod nem tudsz túllendülni a dolgon és nem is tudsz változtatni. Igaza van az előttem szólónak, változtass rajta te, én is így tettem. Apám soha nem vert meg, de annyit ordítozott velünk, hogy rengeteget sírtunk miatta. A nővérem a mai napig őt hibáztatja mindenért és sajnos nagyon hasonlóan viselkedik ő is a gyerekeivel (mindaz mellett, hogy nagyon szeretm őt), én megbocsátottam neki, és megtettem az első lépést. Ha találkozunk megpuszilom őket, sokszor átölelem, és sokszor érzelmi dolgokról is kezdeményezek témákat. Kezdeményeztem (így felnőtt koromra) és választ is kaptam rá, tudom hogy nagyon szeretnek és most már igyekeznek ki is mutatni.

Mindazmellett tanulj a dologból, mint ahogy én is. Biztosan rengeteg hibát követek el én is a gyereknevelésben de igyekszek teljesen más lenni mint a szüleim. Van egy 2 éves kisfiam, naponta elmondom neki mennyire szeretem és hogy ő a legfontosabb dolog nekem a világon!! Számtalan puszit adunk egymásnak, és nem múlhat el a nap sok ölelés nélkül sem. A válasz rá az, hogy 2 évesen sokszor odajön és átölel, megpuszil és mondja hogy szeret, boldog kisfiú.

A párkapcsolat terén is próbálj megnyilni, kockáztass, ne félj hogy "kihasználnak" ha kimutatod az érzelmeidet, egye fene, hiszen csak úgy működik a dolog! Ha szereted, mondd ki, meglátod úgy mennyire jobb lesz és boldogabb leszel!