Tehetek valamit az ellen, hogy depressziós vagyok 11 ÉVESEN, és, hogy ez a szüleim hibája?

Milyen tesztet csináltál?

amúgy nem lehet, hogy anyukád csak ideges valami miatt, és rajtad vezeti le? Néha velem is veszekszenek minden ok nélkül. Ha gondolod, írhatsz privátban, és ott is megbeszélhetjük a dolgokat, hátha tudok segíteni.

14/L

Az ember tini korában mindig úgy érzi, hogy ok nélkül veszekszenek vele a szülei.

Aztán, mikor felnő, rájön, hogy milyen idegpróbáló egy világfájdalmas tinivel együtt élni.

Kedves kérdező, ez nem depresszió, ez csak a pubertás.

És néha kicsit magadba is szállhatnál: miért is kell neked étel-ital, amint kiteszed a lábad otthonról? Olyan vagy, mint egy kis buta 2 éves. Ennyi idősen már igazán felérhetnéd ésszel, hogy ezeket a szükségleteket még indulás előtt kielégítsd.

Nem, nem támogatom anyukád viselkedését, láthatóan ő sem lesz a türelem szobrának ihletadója, és megütni sem kellene senkit, főleg nem gyakran.

De miért is nincs rend az asztalodon? Miért nem törlöd le? Miért nem tanulsz, gyakorolsz többet matekból? (Mondom ezt úgy, hogy nekem is nehezen ment). De az általános iskolás matek még olyan alap műveleteket tartalmaz, amikre később nagyon nagy szükséged lesz. És édesanyád biztosítja is neked a lehetőséget, hogy fejlődj ezen a téren. Biztos eltudná a különóra árát költeni műkörömre is. De nem, megkeresi és rád költi. Akkor megtehetnél annyit, hogy többet tanulsz, rendben tartod a dolgaidat, és hogy nem nyafogsz. Naugye?!

Figyelj, nem a te hibád. NEM az a baj, hogy kamaszodsz.

anyukádnál valami nincs rendben.

Mások ezt nem értik, csak azok, akiknek van ilyen ember a családjukban. (nekem van)

Nagyon jó, hogy megszülettél, örülj neki!

Anyukádnak kellene biztosítani azokat a feltételeket, amik mellett boldog lennél.

Apukád nincsen? Nagyszülők?

Az nem megoldás, hogy eltitkolod. A legtöbb ilyen gyerek senkihez sem fordul, csak szenvednek, magukat okolják.

Pedig NEM a gyerek hibája! Ezt tudnod kell! ez nagyon fontos.

Első körben próbálj rokonokhoz fordulni. Próbáld megértetni velük, hogy segítségre van szükséged.

Ha ők nem segítenek, fordulj az osztályfőnöködhöz, vagy ha van gyermekvédelmis az iskolában, akkor ahhoz.

Mondd nekik, hogy "érzelmi bántalmazás" történik otthon.

azért tettem idézőjelbe, mert ez a szakkifejezés.

így jobban meg fogják érteni, és tudni fogják, kihez kell fordulni, mit kell tenni.

remélem, hogy sikerül valami megoldást találnod.

Addig is tudd, hogy neked nem kell megfelelned a logikátlan elvárásoknak. Igazad van, ha úgy látod, hogy ez így nem jó.

Nem te vagy a hibás.

5/5 válaszoló, aki 16:11-kor írtál:

Érzelmi bántalmazás címszó alatt jelentse fel az anyját?!?! WTF?! Hát gratulálok! Micsoda szakszavakat ismersz... le vagyok nyűgözve! És még az idézőjelet is ismered...

Aranyom: hallottál arról, mikor nem is olyan régen botrány lett abból, hogy egy szülőpár szexuálisan zaklatta a saját gyermekeit éveken át, és az illetékes szerv nem lépett az ügyben ÉVEKIG?! Érzelmi bántalmazás...szerintem erre a szakszóra rögggggtön ugranak.

Pláne, hogy a kérdező 11 éves, az érzelmii bántalmazás meg abban nyilvánul meg, hogy leszidják, ha rendetlen. Szerintem minimum halálra kellene ítélni az anyát. Hogy képzeli, hogy ő majd neveli a gyerekét a 21. században?!

Írj legközelebb tanácsot inkább a kisállatok topicban. Bár az állatkínzás is bűn. Szóval inkább csak olvasgass itt, ha lehet.

Édesanyádnak nagyon komoly gondja lehetnek. Veled ezeket nem beszéli meg, mert valahol óv téged a hétköznapi élettől, de feszült és türelmetlen. Segíteni akar neked, mert külön órákat fizet, nem tenné, ha nem lennél fontos, de valami nagyon bántja amit nem tud megbeszélni, rendezni sehogy. Nem helyes, hogy rajtad csattan mindez, de nem is tudja Ő sem, hogy rajtad vezeti le feszültségét.

Azzal tudsz segíteni, hogy figyelsz rá, segíts neki minél több teher levételével és a fennmaradt szabadidőt töltsétek valami kellemes közös programmal.

Tudom nem könnyű feladat, de az övé sem az.

ezt írja a 11 éves: " Néha meg akarok halni, egyre gyakrabban, és a szökés se volt most az első gondolatom".

szerinted nincs vészhelyzet?

egyébként engem is egy ilyen szülő nevelt, és pontosan tudom, mit jelent ez.

nekem sem hitt volna senki. ugyanúgy, ahogy ennek a gyereknek is mindenki azt mondja, hogy csak kamaszodik.

pedig igenis segítséget kell kérnie.

nem normális, ha egy 11 éves megkérdőjelezi a saját életéhez való jogát. "Úgy érzem nagy hiba az, hogy megszülettem. Kérlek segítsetek" nem érzed a tragédiát itt?

most kell segítséget kérni.

Nálam is ugyanez a helyzet, és tudom, milyen rossz. Én emiatt voltam emo, de csak voltam. Mostmár nem érdekel, mit mondanak, olyan vagyok, amilyen akarok lenni, felőlem agyon is verhetnek, de nem leszek egy megfelelésmániás, önbizalomhiányos 'semmiheznemértek' státuszú gyerek. Ahogy olvastam a kérdésed alatti bővebb kifejtést, majdnem elsírtam magam. De csak majdnem. Nem fogok a szüleim előtt sírni. Akkor méginkább látnák a gyenge pontjaim. Vagyis az érzékenységem.

Lett vallásom (keresztény, azon belül református lettem), és életcélom. Ez a két dolog éltet.

Ráadásul engem a zenei ìzlésem, az alkatom, és a viselkedésem miatt is piszkál apa és anya. Sőt! Az is zavarja őket, hogy tavaly év vègén 3-as lettem matekból. Pedig anya még rosszabb tanuló volt, mint én (amúgy erről nem kellene tudnom, csak tavaly megtaláltam anya bizonyítványát)!

A saját hibáikat nem veszik észre, szerintük mindenki bolond, engem hisztis, beképzelt, h****gyereknek csúfolnak a saját, vér szerinti szüleim! Néha komolyan elgondolkozok azon, hogy egyáltalån van-e szívük.

A suliban is csúfolnak, mert nincsenek normális ruháim. De nem mondhatom azt az osztálytársaimnak, hogy azért öltözködök így, mert a szüleim csak a legolcsóbb napon képesek venni nekem 2 nyomorult ruhát a turiból.

Ha gondolod írj privát üzit. :)

12/L

Ui.: Ja és nehogy emo legyél, én is megbántam!