Ti megengednétek a 18 éves lányotoknak, hogy összeköltözzön a 23 éves barátjával?

"Nyilvan abban is kulonbozunk hogy ki hogyan iteli meg az eltartottsagot. van akinek ez teljesen rendben van, van aki ettol sikito labrazast kap, mert sajat magat csakis fuggetlen emberkent kepes elkepzelni." - ez idáig akár rendben is lenne, de itt ugye nem ez a kérdés, hanem a szüleitől való függőség kontra a párjától való függőség van a mérleg serpenyőiben - ezt azért észre kellene venni. Márpedig az ember párt maga választ, a szüleit viszont a sors dobja, olyannak amilyenek.

Szóval a kétféle függőség szerint melyik is a relatív elviselhetetlenebb?

Jól párt választani az tud, aki ismeri saját magát, ismeri az erősségeit és gyengeségeit, és aki felnőtt. Nem az, aki maholnap változik, aki önmaga is életképtelen egyedül. Ez csak támaszkodás, egyik oszloptól a másikig. A második oszlopot ő választja, de akárki lehetne ez a fickó, mivel így áll hozzá, ezért "szereti". Ez így nem hogy nem stabil, de borzalmasan instabil. Főleg, hogy az elsődleges cél az első oszlop lecserélése, és nem az, hogy ő is tartson egy tetőt, ha érted, mire gondolok.

Idő kérdése, hogy beomoljon az egész, és akkor majd jön a sírás, hogy miért pont vele történnek ilyen szörnyű dolgok, mikor meg sem érdemelte, de az egész világ ellene van.

#172, ez OK, csak épp a másik serpenyőben még mindig az van, hogy a szüleit az ember semmilyen szinten nem tudja megválasztani...

És, ha a Kérdező itt arról kérdezne, hogy inkább menjen a főiskolára, vagy inkább menjen dolgozni, akkor meg azon oltogatná a t. konzi frakció, hogy "tanulj, tanulj"... vagy szerinted nem?

"Szerinted ez így egy egészséges párkapcsolat lesz?" - most erre mit mondjak azon kívül, hogy mi is valami hasonlóan kezdtük, szintén érettségi után, < 1 év kapcsolatban, szintén munkahely nélkül - csak mi mindkét részről épp - ... és vasárnap leszünk "nagykorúak"...

Persze kérdés, ki mit tekint egészségesnek... nekünk mindkettőnknek feláll a szőr a hátán a konzi életúttól...

Valakik csendben teljesen átírják a kialakult százalékokat. Az értéktelen fröcsögést felpontozzák, a higgadt, tárgyilagos hozzászólásokat sárba tiporják.

Vajon kik lehetnek ők?

Tudjátok, mi az érdekes?

Nemrég volt egy kérdés, ahol egy lány a fiúbarátjához akart költözni, akit 10 éve ismer. Hogy lakótársak legyenek. A többség azzal jött, hogy majd elvár cserébe valamit a fiú. (Még úgyis, hogy a kérdező a rezsi részét fizetné.)

Tehát a két eset közt ez annyival jobb a válaszolók egy része szerint, hogy itt már le van tudva, hogy dugnak? Többet ér egy semmi 6 hónapnyi dugás, mint 10 év barátság?

Szerintem akiben van annyi... - nem is tudom, mi a neve annak, ha érzed, hogy pofátlanság, hogy valaki eltart. Büszkeség talán? - akkor fizet, akár dugja a segítőjét, akár nem.