Család "megtiltja" a már nagykorú, de egyetemista lányának, hogy összeköltözzön a párjával? Megoldás?
Egy barátnőmről van szó, de tulajdonképpen rólam is szólhatna akár, ha nem külföldre jöttem volna tanulni, hanem otthon maradtam volna.
A barátnőm, hozzám hasonlóan 22 éves, egyetemre jár, nagyon jól tanul, ösztöndíjat kap, minden ilyesmi. Évek óta van egy barátja (18 éves kora óta, hogy pontosak legyünk), a szülők ismerik és kedvelik, jó és tisztességes fiú. A srácnak van munkája, van ház, ahova mehetnének, de a szülők nem engedik a barátnőmet, mert csak. Semmi indokuk nincs rá. Amit mondanak, az inkább arról szól, hogy előbb fejezze be az egyetemet- mintha akkor ezt nem tehetné meg, ilyen szorgalom és lelkesedés mellett (szereti, amit tanul), ha összeköltözne a párjával, akivel amúgy is gyakran napokat egymásnál, egymással töltenek-, vagy jönnek az érzelmi zsarolással, hogy "ez a hála, amiért felneveltelek", az anyukája az érzékeny idegeivel jön olyankor, satöbbi. Gyakorlatilag az egész család ellene fordul, ha felvetődik a téma.
Bár ezt leszámítva jó a viszonyuk, és nyilvánvalóan ezt meg szeretné tartani, így az, hogy nagykorúságára hivatkozva fogja magát, és menjen, nem egy járható út. Ha megtenné, nagy valószínűséggel az anyjával soha többet nem beszélne, az asszony túl büszke ahhoz, hogy utána kibéküljön vele.
Egyrészt azért teszem fel a kérdést, mert a barátnőm tőlem kért tanácsot, mit tegyen ilyenkor, de nem tudok neki értelmes javaslatot tenni. Másrészt meg, mint említettem, akár az én sorsom is ez lehetne. Érdekel, mit mondtok erre?
Hogyan lehet a szülőket szembesíteni azzal, hogy a gyerekük igenis felnőtt, és ezt elfogadtatni velük?
Előre is köszönöm a válaszokat!
Úgy lehet a szülöket szembesíteni, hogy magának hoz döntéseket az ember és elköltözik. Ha az anyja emiatt nem beszél vele az legyen az ő baja.
És hidd el nekem büszkeség ide vagy oda az anyja veszítene többet azon ha nem beszélne többet a lányával.
Egy idő után (én 18-20 évre teszem ezt a határt) a szülö nem megmond dolgokat, hanem javasol, amit vagy elfogadsz vagy nem. Ha nem fogadod el akkor elköltözöl és kész, megmondod nekik hogy felnött felelőségteljes ember vagy már aki magáért felel és hogy szivesen meghallgatod a tanácsukat de te döntesz.
Utolsó: a lány már most is aktívan részt vesz a háztartás vezetésében, nem az a szituáció, hogy eddig mindent a hátsója alá toltak, ő meg élvezte a kiskirályi életet...
A többieknek meg nagyon szépen köszönöm, igyekszem közvetíteni felé :)
Jaj, mi ez a hogy fog tudni tanulni hülyeség? Mit szóljon aki levelezőn tanul, mellette dolgozik és kiskamasz gyereke van? Ismerek ilyet, megoldja. Ez a barátnő is meg fogja oldani, főleg ahogyan a kérdező mondta, hogy nem most fog életében először sárga csekket meg tűzhelyet látni...
A barátnőnek szerintem vennie kell egy nagy levegőt, leülni a szüleivel és tényként közölni habitusára jellemzően a következőket:
- el fog költözni
- ez nem jelenti azt, hogy soha többé nem látják egymást
- eddig is és a továbbiakban is nagyon szereti őket
- az érzelmi zsarolást pedig nem fogja hagyni (ezt anyukának nyugodtan a szemébe lehet mondani, hogy a gyenge idegei a lányát nem akadályozhatják a függetlenedésben)
- a felnevelésért valóban hálás, de a hála nem az, hogy otthon marad velük, hanem az, hogy idős korukban fogja támogatni őket.
- a döntése végleges és megmásíthatatlan, a megváltoztatásával kapcsolatban további beszélgetésre nem hajlandó
Nagy vonalakban ennyi, mindezt ahogy írtam, a barátnő saját vérmérsékletének megfelelően adja elő a szüleinek. Előre közölve, hogy egyben szeretné végigmondani a dolgokat, ha valaki beleszól, akkor egyszer figyelmezteti, ha még egyszer ez megtörténik, akkor feláll és szó nélkül fog elmenni.
Sok sikert, sok boldogságot és örömökben gazdag közös életet kívánok neki a barátjával együtt! :)
Ezt meg kell lépnie, mert az ilyen érzelmi zsaroló családban sosem lesz határ. Ha valami nem tetszik majd nekik, jönnek anyuka gyenge idegei, és mindenben át fogják vinni az akaratukat. Így lesz annyi gyerek, amennyit a szülei akarnak, így megy arra a munkahelyre, amit anyuka barátnője talál neki. Nem lesz jó az, hogy melyik kórházban szül, magánorvoshoz megy-e vizsgálatokra, nem lesz jó a gyerekek neve és az sem lesz jó, ahogy a hozzátáplálást/szoptatást szeretné csinálni. Az ilyen nagyik adnak egy kis pörköltet vagy csokit a féléves gyereknek az anya kérése ellenére, mert hát annak idején se lett a babáknak ettől semmi bajuk. Nem lesz jó, ahogy és amikor beíratja a gyerekeket az óvodába, nem tetszik majd a szakkör, amit választ nekik, és így tovább, a sort folytathatnám a végtelenségig. Egyszerűen meg kell húzni a határt, ahol elkezdődik a gyerek saját élete, amikor elkezd felnőttként élni. A szülők bármikor adhatnak tanácsot egy felnőttnek is, sokszor jól is jön az, de megszabni, megtiltani bármit is egy ponton túl nincs joguk.
A zsarolásoknak meg nem szabad engedni. Anyuka nyilván szereti a lányát, nem fogja hosszú távon bírni, hogy nem áll vele szóba. De emlékezzen rá a barátnőd, hogy hosszú távon az ő érdeke a leválás, mert indok mindig lesz, miért kellene engedelmeskedni a zsarolásnak. Csak rajta múlik, meddig hagyja.
Felnőtt embernek semmit sem tilthatnak már a szülei, viszont az anyagi támogatást MINDEN korban köthetik feltételekhez (akár szép ez, akár nem).
A lánynak kell eldöntenie, hogy él a támogatásukkal, vagy minden téren önállósodik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!