Miért nem képesek egyszer se meghallgatni?

Soha életemben nem voltak képesek végighallgatni. A szüleimről van szó. Mindig csak arra voltak kíváncsiak, hogy milyen jegyet hoztam haza, vagy a munkahelyi dolgokra, a személyes dolgaimra nem. Akárhányszor beszélünk, vagy nincs semmi reakció arra, amit mondok, vagy lecsesznek, ha olyan téma kerül szóba, amiben nem értünk egyet. De akárhogy is erősködtem eddig, soha egyszer se voltak kíváncsiak a véleményemre. Ha meg mégis végighallgattak, akkor mondtak valami bölcsességet, amit vagy elfogadtam, vagy én voltam a világ legrosszabb kölyke.

Csak egy példa. Az egyik rokonom elfordult tőlem az utóbbi időben, de sose voltunk igazán jó viszonyban. Az volt a szórakozása, hogy állandóan kicikizett, persze nem szabadott visszaszólnom, mert akkor falkában támadtak nekem. Ez nekem mindig is nagyon fájt. Ezt akartam most ebédnél valamilyen szinten a tudtukra adni, de le se tojták, pedig most apró jelzéseket adtam. Helyette lezárták azzal a bölcsességgel, hogy azért fordult el tőlem, mert több lett az önbizalmam és ez a korral jár, mert ennyi idős korban neki is sok önbizalma volt. (??????????) Inkább erre nem mondtam semmit, nem mertem megkérdőjelezni szent szavukat. Így legalább veszekedés nélkül megúsztam az ebédet.

És nemcsak az apró jelzésekből nem értenek semmit, hanem abból se, ha konkrétan mondok dolgokat, sőt, abból általában veszekedések vannak, mindenfélével nekemtámadnak, hogy én nagyképű vagyok (alig van önbizalmam, hogy lennék nagyképű?), vagy hogy feleselek és hogy miattam megy tönkre a család. Néha olyan érzésem van, hogy szívből gyűlölnek. Nagyon fáj, hogy így viszonyulnak hozzám, de nem akarok már tenni ellene, inkább a saját életemet élem. De akkor is nagyon fáj és nem tudok vele mit kezdeni, úgy érzem, egy senki vagyok és hogy más se fog megbecsülni:(