Ti képesek lennétek ezt elfogadni?
A lányom majdnem 23 éves, már független, nem velünk él, így tudom, hogy nincsen beleszólásom az életébe, és nem is szándékozom, de az érzéseimen nem tudok változtatni.
Öt hónapja együtt van az én egyik távolabbi barátommal, akivel kollégák is vagyunk. Kedvelem őt, normálisnak tartom, de majdnem tizennégy évvel idősebb a lányomnál (36 éves). Én magam 40 vagyok, ahogy a feleségem is (igen, a lányunk korai gyerek, felelőtlenek voltunk), szóval ezt... nehéz elfogadnom.
A lányom boldognak látszik, és tudom, hogy csak ennek kellene számítania, de nem tudok elvonatkoztatni a ténytől, hogy egy majdnem velem egyidős férfival van együtt. Ő arra hivatkozik, hogyha nem becsúszott gyerek lenne, akkor most egyáltalán nem szajkózhatnám azt, hogy a párja "az apja lehetne" (igen, első felindulásomban ez kicsúszott a számon), és mindig felhozza a szüleimet, akik között szintén 14 év korkülönbség volt, és hosszú évekig jól működő házasságban éltek. Bevallom, nem nagyon tudom, mit reagálhatnék. Mivel korábban is ismertem és kedveltem a férfit, nem mondhatom hirtelen, hogy meggyűlöltem, de nagyon nem tetszik nekem a helyzet.
Ti el tudnátok ezt fogadni? Vágjak jó képet a dologhoz? (A feleségem sem örül igazán a helyzetnek, de egyikünk sem akarja boldogtalannak látni a lányunkat.) Nem tudok elképzelni így családi vacsikat és jópofizást, eddig "bemutatni" sem merte igazán nekünk, és látom, hogy ez mérgezi a kapcsolatunkat. Nem akarom ezért elveszíteni a lányomat. Mit tudnék tenni, hogy megemésszem a helyzetet? Ti mit tennétek?
válasza:Ami ma hibának tűnik, abból holnap jó is kisülhet. Nézd meg magatokat! Ki támogatott volna benneteket 23 évvel ezelőtt, hogy vállaljatok gyereket? Ugye nem sokan, többen voltak, akik kétségbevonták a közös jövőtöket. Ma pedig van egy felnőtt lányotok, még fiatalok vagytok, végül minden jól sült el.
Amennyiben a lányod párja független volt, mikor megismerkedtek, szépen megemészteném, ha a lányom boldog.
válasza:márpedig ha szereted a lányod - és látszik, hogy szereted - akkor csak az érdekeljen, hogy most boldog ... hidd el nem tudod meggyőzni a korkülönbség hátrányairól ... szépen nyelsz egyet, és nem csak jóképet vágsz a dologhoz, hanem komolyan örülsz a lányod boldogságának (és ha vége lesz, akkor is elfojtod magadban, hogy "látod, én megmondtam")
a feleségem és köztem 17 év van
válasza: válasza:14 év nem olyan nagy korkülönbség ebben a korban.
Arról meg nem a lányotok tehet, hogy ti ilyen fiatalok vagytok :)
Csak ezért ne legyen ellenségesek vele vagy a kapcsolattal szemben. A kor csak egy adat. Ha egyébként jól megvannak, akkor örülj neki, hogy sikerült a lányodnak egy normális férfit találnia. Mert ez nem olyan egyszerű ám. Jobb lenne egy idióta, ha az fiatalabb?
Egyébként meg mint apának szerintem minden komoly férfit nehéz lesz elfogadnod.
válasza: válasza:Ő arra hivatkozik, hogyha nem becsúszott gyerek lenne, akkor most egyáltalán nem szajkózhatnám azt, hogy a párja "az apja lehetne".
De! Pont ezt szajkózhatnád, mert akkor a lányod még fiatalabb lenne 4-5-6 évvel... :)
Ennek amúgy is semmi köze ahhoz, hogy kit választ.
Én 22 éves vagyok, de eszembe nem jutna egy 40 évessel együtt lenni, mert a józan eszem azt diktálná, hogy ez nem normális. (persze lehet, hogy valakinek normális és ez kell, hát miért ne?)
De nekem nem kellene. Sokkal jobban megvagyok a magam párja mellett, aki 2,5 évvel idősebb tőlem. Nekem ez a rendre való dolog.
Egyébként is felmérném a helyzetet, hogy egy 40 éves pasinak lehetséges, hogy volt már előttem házassága, esetleg gyerekei is születtek, és végig gondolnám, hogy mennyi minden megélhetett már ez a férfi, és nem biztos, hogy egy buta fruska huszonéves kell neki mostantól élete végéig. Ha pedig nem kellek neki élete végéig, akkor csak játszik velem, mint a friss hússal, az pedig nekem nem kell, hogy ilyet tegyen velem, köszönöm szépen.
De ha velem akarna lenni, akkor sem érdekelne, mert akár túl tapasztalt meg megélt lehet már, és nem egy korosztályba tartozunk, ami később kiüthet. Főleg 10-20 év múlva, amikor ő már 50-60 éves lesz, én meg akkor virágzok fel 30-40 éves nővé. Nah és a gyerekvállalás, miként viseli ez meg a gyereket, az sem utolsó.
Szóval, nekem nem férne bele. És nem is tudom, hogy ilyenkor a kislánykák futókalandot, pénzt, vagy mégis mi a jó eget várnak ilyen kapcsolattól?
22N
válasza:Ebben a korban 14 év nem olyan nagy cucc. 23 éves nő már lehet érett gondolkodású. Írod, hogy külön él, akkor valószínű dolgozik, eltartja magát. A pasi meg lehet most ért meg egy komoly kapcsolatra, a húszas éveiben kibulizta magát, most jött el az ideje, hogy fejben is ott legyen egy kapcsolatban.
Nem tragédia.
Ami zavarhat, hogy eddig ismerted a fickót, barátok voltatok. de próbáld ezt az előnyödre fordítani: ismerted a fickót, tudod, milyen, és nem valami vadidegenben kell megbíznod.
Nézd, a lányod boldog, akkor is, ha feltételezésem, amit leírtam igaz, és akkor is, ha tévedtem. Most boldog. Hagyd. Békélj meg. :)
válasza:Köszönöm a válaszokat.
Igazatok van, tudom, hogy el kell fogadnom a döntését (felnőtt nő, elvégre), és örülök, hogy boldognak látom, de nagyon féltem. Persze, tényleg jobb, hogy normális párt talált maga mellé, ezt aláírom, és azt hiszem, a korkülönbség sem zavarna, ha nem állna fenn az a helyzet, hogy mi a feleségemmel ennyire fiatalok vagyunk. (Persze, ez nem a lányom hibája, és a feleségem sokszor mondja nekem, hogy ezek után, hogy tizenévesen lettünk szülők, nem nagyon ítélhetünk el senkit.)
A férfi független volt, amikor megismerkedtek, és bár azóta munkaügyben találkoztunk már, érthetően nyögvenyelősebb a "kapcsolatunk." Látom rajta, hogy zavarja a helyzet őt is, de amennyire eddig megismertem, tényleg elég normális. Nem hiszem, hogy kezdett volna a lányommal, ha nem gondolná komolyan, de ettől nem könnyebb megemészteni a tényt.
Nyilván a lányomért mindent meg fogok tenni. Köszönöm azoknak, akik pozitív tapasztalatokat és kedves szavakat írtak!
Kedves 5-ös, nem terveztem neked külön válaszolni, mert nem akartam magyarázkodni, de végül győzött a gyengeség. Ezek szerint nem vagyok igazi férfi, köszönöm az észrevételed. (Ha ennyire frusztrál a téma, nem nevezném kifejezetten közeli kollégának, alkalmanként dolgozunk együtt, olyankor néha együtt ebédelünk, beszélgetünk.) A kifejezetten alpári stílusodra nem reagálnék, de ebből a szempontból nem tudom, mennyivel rosszabb egy ismerős, mint egy nyikhaj suhanc. Annak meg nem tudom, hogy mi értelme lenne, ha kitalált kérdéssel dobálóznék egy anonim oldalon (?)
#6-os, értem az érveidet. Azt hiszem, minden ember más. A férfi jól keres, nincsenek gyerekei, nem volt házas (volt egy hosszabb, majdnem tízéves kapcsolata, de nem házasodott), de a lányom is jól keres, dolgozik, szóval nem hiszem, hogy ez mozgatná. Nem tudom, mi lesz ennek a vége, természetesen nem akarok rosszat neki, mert nagyon szeretem, szóval fájna boldogtalannak látni. Lehet, hogy egy hónap múlva tönkremegy, lehet, hogy életük végéig boldogok lesznek...
Tudom, hogy el kell fogadnom, ne értsetek félre, azért tettem fel a kérdést, mert minden erővel ezen vagyok (a lányom érdekében).
Azt hiszem, az kéne, hogy az első lépés legyen, hogy végre be merje nekünk "mutatni" rendesen is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!