Hogyan lehet elfogadni azt, hogy meghaltak a szüleim?

Ez tényleg nagy tragédia, sajnálom :( Ha élnek még a nagyszüleid, én érzelmileg rájuk támaszkodnék a helyedben. beszélgetnék velük sokat a szüleimről, meg az érzéseimről.

De a pszichológus is jó ötlet, ha másképp nem megy.

Muszáj tovább lépni, és nem leragadni a gyászban, mert akkor ez az egész folyamat téged is felőröl.

1 év, 2 hónap leforgása alatt mindkét szülőmet eltemettem, akik rettenetesen fiatalok voltak (Édesapa 53, Édesanya 47)

A halál visszafordíthatatlan.....az élet pedig megy tovább.....nélkülük :(

szia, a lányom 6 éves volt mikor az apja meghalt.

sokszor gondol rá, nem telik el nap hogy ne beszélnénk róla.

ő úgy tudja hogy a lelke életben van és látja őt, de nem tud vele beszélni mert nincs már teste, ki kellett szállni mert elromlott és nem lehetett megjavítani.

most ott van a többi emberrel akik szintén befejezték az életüket és a következőre készülnek, és jól érzi ott magát, nincsen fájdalom és szenvedés.

szokott vele álmodni, meglátogatja és süt neki sütit.

most 9 éves a lányom.

én is hasonlóképpen gondolkoztam az apámról mikor meghalt.

ne legyünk önzőek, nekik megszűntek a kínjaik mikor meghaltak, nem várhatjuk el hogy kínok között csak miattunk még szenvedjenek az ittlétért.

a lányom apja leukémiás volt, az én apám pedig vesetumoros.

(35/L)