Ha ezt megtudnád a lányodról, mit éreznél?

Szülőként mit éreznék? Azt, hogy nem voltam jó szülő, nem figyeltem oda a gyerekre, aki így nem is bízott bennem, viszont megtalálta a rést a pajzson, hogyan érje el, hogy tiniként azt csinál, amit akar. Arra tanítottam a saját viselkedésemmel, hogy hogy csak a felszín a fontos, a mögöttes tartalom nem.

Sose puskáztam gimiben, nem volt rá szükségem, én segítettem másoknak. Egyetemen volt két olyan tárgy, amiből puskázással vizsgáztam, az egyik telefonkönyv jellegű, a másik pedig nem érdekelt, nem volt fontos a későbbi munkám során. Nem vagyok rá büszke, de most is így csinálnám, viszont díjakat se kaptam az ezekben elért eredményemért.

A gyerekeim hellyel-közzel puskáztak gimiben, jellemzően olyan tárgyakból, amit utáltak, és valóban nem sok gyakorlati haszna volt számukra (földrajz pl.) Mindegyikről tudtam, mert elmondták, akkor rögtön. Tudták, mi a véleményem erről, mégis úgy érezték, hogy el kell mondaniuk. Nem származott a puskázásból sem erkölcsi, sem anyagi előnyük.

Ha igaz a történet, azért azt nem árt szem előtt tartani, hogy az élet hosszú, és a fagyi előbb-utóbb visszanyal. Mindent nem lehet csalással megoldani, mint ahogy csalni sem lehet örökké lebukás nélkül. Az elvesztett bizalmat pedig nagyon nehéz visszaszerezni, akár munkahelyen, akár pár- vagy baráti kapcsolatban. Aki nem ismer más módszert az előrejutáshoz, a problémamegoldáshoz, annak egy idő után nehéz élete lesz.

Érettségin nem lehet puskázni, nem mintha különösebb intelligencia kellene az érettségi letételéhez. Gyakorlatilag csak az nem tudja szépen megírni, aki teljesen hülye, vagy teljesen lesz**ja. Én nem elit gimibe jártam, de 30 főből 25 (köztük én is) végig kitűnő volt, előrehozott érettségiket tett, nyelvvizsgákat, ECDL-t, stb... annyira nem nagy dolog ez, bár ha MINDEN dolgozatot és vizsgát puskázással oldott meg, akkor nemhogy hülye maradt, de kb. háromszor annyi energiát fektetett bele, mint ami valójában szükséges lenne. Kétszer elolvasni és megtanulni egy töri tételt kicsit egyszerűbb, mint leírni egy cetlire a felét, aztán remélni, hogy pont azt kérdezik.

Egyébként mélységesen szomorú lennék, és dühös, hogy a lányom egy erkölcstelen kis csaló. Persze az én gyerekem biztosan nem lenne ilyen. Azt pedig főleg nem engedném, hogy azt vegye természetesnek, hogy 18 évesen már milliókat kap a rokonoktól, olyan eredményekért, amik alapvetően elvárhatók mindenkitől. És amúgy sem. Ennyi erővel felesleges volt iskolába járatni, felesleges volt az érettségi, a nyelvvizsga, úgyis kapott lakást ajándékba, meg mellé 20 millió forintot, miért is akarna ezek után dolgozni? Pláne becsületesen? Ha egy dolgozatra is csak puskával tudott készülni, akkor maximum politikus lesz belőle. Akkor aztán hazudhat, csalhat, lophat egész nap, és dőlni fognak a milliók a zsebébe. Egy ilyen embernek úgysem számít más.