Mit csináljak ezek után? Igaza volt tudom, de mit tehetnék?
16 évesen felelőtlenül teherbe estem az első szerelmemtől. Az én hibám volt , mert 0 tapasztalattal engedtem a csábításnak. Anyám, egy bigott , agresszív nőszemely volt, aki jó asszony módjára ellátta kötelességét, de mint anya...Egyszer fordultam hozzá segítségért, az abortuszt illetően mert nem akartam a babat ilyen fiatalon , de nem engedte. Azt mondta az Ő házában nem lesz ilyen, szépen szüljem meg, ha már ennyi eszem volt. És , hát megtettem.
Életem legnagyobb hibája volt. Az egy dolog , hogy nem viselkedtem soha szülőként, de nem is éreztem magam annak.
Nem szeretem hozzá nyúlni a gyerekhez, nyűgnek éreztem a vele való törödést , a későbbiekben pedig a munkámba temetkeztem inkább, mert nem akartam vele foglalkozni. Így 14 év után itt az eredmény. Egy zavart, szerencsetlen kamasz és egy tönkrement nő. Egy hete sikeresen összevesztünk és kifakadt. Elmondta, hogy mindig is tudta, hogy én nem szeretem őt, sőt utálom és bárcsak meghalnék. Válaszoltam erre, hogy nagyon sajnálom, de azt hiszem ez már rég nem volt neki elég.
Azóta, megpróbál minden lehetséges módon kiakasztani és bosszút állni ahogy tőle telik.
Belefáradtam ebbe az egészbe. Igen nem vagyok anya, rossz ember vagyok , és sajnálom, hogy egy engem kapott 18 évre. De már elegem van...adjam nevelőkhöz?
válasza:
válasza:Énis 16 voltam amikor terhes lettem, szintén felelőtlenségből. Én önszántamból szültem meg a kislányt, mert nem volt szívem elvetetni. Az első 2 év katasztrófa volt, énsem éreztem magam anyának pont úgy mint te. De utána megváltozott, 19 éves koromban eljött az idő, hogy fellángolt bennem az anyai ösztön. Azóta 3 gyerekünk van. Fura, hogy benned még most sincs meg az ösztön.
Bár lehet hogy azért, mert te ahogy írtad, inkább dolgoztál, én viszont otthon voltam a gyerekkel.
Szerintem ne add nevelőkhöz, ezt a pár évet már bírd ki, hamarosan úgyis el fog menni tőled. (nem bántásból írom, de ez így lesz)
válasza:Anyukádnak ebben pokolian nagy része van. Sajnos az ő hibájáért szenvedtek most ketten. Nem értem én az ilyen ostoba szülőket - mert ez ostobaság, nem más -, hogy 16 éves lányukat szülésre "kötelezik".
Ha 14 évet lehúztál, akkor még négyet igazán kibírhatsz, de hát értsd meg a gyerekedet is, egy biztos pontját veszíti, vagy vesztette el. H érzelmileg nem is, de minden másban támogatnod kell, nevelőkhöz adni? Pfff...
válasza: válasza:A felelősséget könnyebb az Anyádra hárítani, mint szembeköpni saját magadat. És 14 év távlatából még mindig a könnyebb megoldást választani: ha nem viselkedik elvárásaidnak megfelelően az a pimasz gyerek, akkor nevelőszülőkhöz adod.
Ha bele gondolok abba,hogy hány tizenéves tininek lehet itt a sirámait hallgatni, hogy ilyen meg olyan szemét konzervatívak a szüleik, mert nem engedik ott aludni, összefeküdni a barátjukkal, mert ők már érettnek, sőt felnőttek ahhoz, hogy anyu-apu megmondja nekik mit és mit nem lehet csinálni, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy ennyi magatartásos zavaros, lelki sérült fiatal fog születni.
Nem azzal van a baj, hogy ilyen fiatalon szültél. Téged nem megerőszakoltak, gyermeked szerelemből fogant!!! Akkor sem volt benned felelősség, ahogy most sem! Kétségbeejtő számomra, hogy meg sem próbáltad szeretni a gyermeket!
Én csak azt tudom tanácsolni, hogy első sorban ne a gyerektől várd el, hogy ő változzon, első körben neked kell változni! Sürgősen kérj szakemberi segítséget !Saját magad és a gyerek számára is. Ilyen esetekre való a Nevelési Tanácsadó!Ne várd meg, míg élete teljesen kisiklik!!!!
Irtam en, hogy nem vagyok hibas? Mert szerintem nem! Egyszeruen hulye voltam es naiv es ennek itt az eredmenye. De anyamat felmenteni nem lehet, hisz meg az alapveto testi valtozasokat se magyarazta el ami egy kamasz lanynal elofordul(pl. amikor eloszor menstrualtam, annyira megijedtem, hogy orvoshoz rohantam, az meg kinevetett , hogy meg ennyit sem tudok), akkor gondolhatod mennyire voltam informalt a szexet illetoen! Utana meg az abortusz, na hagyjuk...
Igen , en elni akartam volna, es nem pedig gyerek fejjel egy csecsemot ellatni , sot valoszinunek tartom , hogy soha nem is szultem volna, mert engem nem vonzott ez a vilag.
Anyam a gyereket felhasznalva, rengeteg ocsmany dolgot kovetett el ellenem, amit inkabb le se irok. Azt hittem kialakul majd vmi, ha mar csak ketten leszunk a koltozes utan, de sajnos nagyon nem. El sem tudjatok kepzelni mennyiszer probaltam valtoztatni magamon, es hany dili dokinal voltam. Szoval nem tojtam le, probalkoztam de nem ment. Sajnalom ot tiszta szivembol, de en csak megszultem, semmi tobb. Az ingatlanjat mar megvettem, mire 18 lesz mar semmi nem tartja vissza. Csak addig is ne csinalna ezt amit most( szetveri a szamitogepet, akadalyoz a munkaban, log a sulibol).
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!