Hogyan tudnám megszerettetni magam apám élettársával?

Az a problémám hogy bármennyire is próbálok igyekezni, egyszerűen zsigerből utál és ott fúr engem ahol tud.

21 vagyok, apám 52, ő pedig 42 éves.

Kezdetben még mielőtt ideköltözött én mondtam apámnak hogy nekem semmi ellenvetésem nincsen hogy ideköltöztessen még valakit, úgyis olyan üres a ház(meg nyilván hogy jönnék én ahhoz, hisz apám tart el jelenleg, mivel 2 év meló után most érettségizni kezdtem apám unszolására, így esti iskolába járok s csak hétvégente vállalok diák melókat)

Tehát próbáltam jól kijönni vele, de ő valahogy ezt nem nagyon akarja. És ha valamibe bele tud szólni akkor azt egyből kegyetlenül megteszi, mocskol engem apámnál.

Ilyeneket motyog neki lefekvás előtt(halottam) neki hogy "ne hagyja hogy én megtévesszem meg én akarok neki rosszat...stbstb"

Olyan dolgokba is beleugat amivel előtte soha sem volt dolga. Én még egyszer sem fakadtam ki rá, inkább mindig vigyorogtam rajta vagy ilyesmi nem mentem bele a játékba...

Van neki egy kisgyereke, aki nyilván nem apámtól van.(semmi gond vele az én szempontomból egyáltalán nem zavar) talán ő ezt így eltervezte hogy addig fog csesztetni amíg el nem megyek és akkor vígan élnek 3-an, és most fészket rak, de az előző alomból való kölyköt ki kell előtte ütni? (nem tudom mire gondoljak)

ha ott vannak a konyhában és én is odamegyek már húzkodja a száját, pedig ha valami ebédet csinál akkor is mindig megköszönöm stb, próbálok okos lenni, de annyira ösztönös és egyszerű hogy nem tudom hogyan lehetne megszűntetni a feszültséget, nővérem aki am pesten él már első pillanattól tartva utálja pedig az elején még én mondtam neki is hogy "legyél vele kicsit előzékenyebb, nem rég jött ide biztos furcsa még neki az új család"...

Amint végeztem a sulival és tudok teljes állásban dolgozni én úgy tervezem el fogok menni a saját életem élni, de addig is ez durva amit csinál. Mit tegyek? Vegyek neki csokor virágot, vagy csokit, vagy mégis mit, hogy leakadjon rólam és ne mocskoljon a hátam mögött?