Miért szólnak le amiatt mert az újszülött gyerekemnek nem vásárolok és nem is adok rá turkálós/használt ruhát?

Amennyiben már szóltam nekik, hogy köszi nem , és ők mégis hoznák, akkor azzal a lendülettel vinném egy használtruhagyűjtő konténerbe.

Ez a dolog ennyit ér, vitatkozast nem.

Elmeselem az esetem.

20 éves voltam, dolgoztam, és mindig butikban vásároltam. Apám egy turkaloban dolgozott. Egyszer amikor bementem hozzá megtetszett egy felső de nem kértem, mert én nem veszek fel turis dolgot.

Egy hét múlva egy butikban ugyanolyan felsőt láttam és tök örültem neki, megvettem többezer forintért .

Otthon mutatom anyunak, mire apám szó nélkül egy hatalmas pofont lekevert.

Akkor mondta el, hogy a menő butikos tőle vitte el, majd tisztítás címkézés után eladta. Akkor mesélte el, higy a város több butikosa szokott ott vásárolni.

Én se értettem sokáig, hogy a kismamák mit hisztiznek ezen a használt ruha dolgon, és pont ezen okokból, amiket ti itt felsoroltatok: egyszer-kétszer van a gyereken a ruha, aztán kinövi, és marha sokba kerülnek. Én mindig úgy gondoltam, hogy simán örülnék a használt ruháknak, és ráadnám a babámra szó nélkül. Na, hát már nem gondolom így.

Terhes vagyok, sokan ajánlottak sok babaruhát, aminek nagyon örültem, persze megköszöntem, elfogadtam. Ezek mind rokonok és ismerősök, tehát nem ismeretlen eredetű turis ruhákra kell gondolni. De engem őszintén megdöbbentett, hogy milyen állapotú ruhákat képesek az emberek továbbadni. Eddig amiket kaptam zsáknyi ruhákat, konkrétan max. 2-3 darab volt használható zsákonként, mert mindegyik undorító foltos, agyonmosott, beszürkült, meg foszlik a széle. Én értékelem a szándékot, tényleg, és eleinte nagyon örültem ezeknek a cuccoknak, de ilyen ruhákat konkrétan pofám nem lenne már tovább adni, maximum portörlő rongynak. És tényleg kivétel nélkül minden esetben ez volt/van. A legszebb ebben az, hogy 90%-ban KÖLCSÖN akarják adni a holmikat, tehát még csak ki se dobhatom, őrizgessem, amíg el nem telik annyi idő, hogy visszaadhatom, aztán már én nem férek el tőlük a lakásomban. Tényleg, legalább annyi lenne bennük, hogy átválogatják, és csak a szép állapotban lévőket adják, de nem. Ennek meg azért van egy ilyen "jó lesz neked ez a szar is" színezete.

Na, ezek miatt már én is úgy vagyok vele, hogy rosszul vagyok, ha valaki kiejti a száján, hogy majd ad valamit, pedig eleinte tényleg örömmel fogadtam. Udvariasan meg szoktam köszönni, és azt mondom hogy már mindenünk megvan, de tényleg azért köszi, de a többség erőszakosan tukmálja a lomjait, borzasztó. Ennyire mindegy kellene, hogy legyen, hogy mi van a gyereken, hogy az ilyen beszürkült, agyonmosott, foltos rongyokat is mosolyogva rá kéne adni? Tényleg? Ha igen, akkor bocs, de ehhez tényleg túl sznob vagyok, ennyi erővel ugyanis a felmosórongyba is betekerhetném.