Miért sajnál csomó szülő pár száz forintot a gyerekétől?
Valamelyik nap a belvárosban álltam sorban egy fagyizóban és az alábbi párbeszédre lettem figyelmes:
Kb 6 éves kisfiú: Anya, kaphatok fagyit?
Anya: Nem.
Kisfiú: Légyszi anya, csak egy gombóc csokit.
Anya: MONDOM NEM! DRÁGA, NEM VESZÜNK ILYET!
Teljesen lesokkoltam, egyszerűen nem bírtam felfogni a történteket. Egy gombóc fagyi 230 Ft volt, hű ez aztán tényleg drága!
De ez még semmi. Ma is hasonló dolog történt.
Reggel mentem a suliba és nagyon éhes voltam, mert otthon nem ettem, mert túl későn keltem fel. Útközben beugrottam a Mekibe, hogy vegyek valamit elvitelre. Mellettem sétált egy kislány és az anyukája.
Kérdezte a kislány az anyukájától: Anya, veszünk egy tojásos-baconos szendvicset? Az olyan finom, múltkor olyat ettem a többiekkel.
Anya: Mennyibe kerül?
Lány: Kb 600 Ft.
Anya: NORMÁLIS VAGY?? HÁT MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL, TUDOD MIKOR FOGOK NEKED HATSZÁZÉRT SZENDVICSET VENNI, HÁT NEM VAGYUNK MI ILYEN GAZDAGOK, HOGY ILYEN HELYEN EGYÜNK.
Szegény kislány úgy leordította az anyja, hogy sírva fakadt.
Tiszta ideg vagyok emiatt. Miért léteznek ilyen szülők? Minek szülnek gyereket, ha ennyit sajnálnak tőlük?
Na de még ha érthető is, hogy nem akar 600 forintért szendvicset venni, miért kell ordítani?
Szépen elmondja, hogy neharagudj, de most soknak találom, majd talán máskor.
Nem kell egy kérésért a gyereket földbe döngölni.
ma 150ezer az átlagkereset Mo-on.
ennyiből sem marad sok az alapvetőkön felül,hát még ha kevesebb van
lehet, hogy tányleg nem futja rá
a mekisért én se adnék ennyit, mert kicsi is, egészségtelen is és ennyiből egészséges szendót is ki lehet hozni otthon
Egyszerűbb még egy kisgyereknek azt mondani, hogy drága, ha valamit nem akar megvenni a szülő. Nem azért mert tényleg nem telik rá, hanem mert egy 3-5 évesnek még nehezen magyarázod meg, hogy a szemét kajától mennyi baja lesz maaajd később.
Meg persze van olyan is aki nem engedheti meg magának.
Vagy tényleg nem teheti meg, vagy ez már a hetvenedik olyan eset volt aznap, amikor a kicsi meglátott valamit, és adjuramderögtön akarta. Biztos szoktál olyat látni, hogy a kisgyerek ordítva csapkodja magát a földhöz a boltban... Nem feltétlenül azért, mert a szülei r0hadékok, egyszerűen csak valahogy meg kell tanítani a gyereket arra, hogy nem lehet mindig mindent.
Persze lehet ezt normális hangnemben közölni a gyerekkel, de azt sem tudhatod soha, hogy az anyuka miért frusztrált.
Gondolom, még "MamaHotel"-ben laksz, saját kereset nélkül.
Szüleid nem vonnak bele a családnak a mindennapi élet biztosításának rejtelmeibe.
Te azt látod, hogy más nem kap egy gombóc fagyit - egy kiló kenyér áráért!
A másik nem kap egy szendvicset annyi pénzért, amennyiből -szegényes, de laktató- családi vacsorát ki lehet hozni.
.
Nem érdemes a kereset statisztikai átlagára hivatkozni, mert statisztikával bármit be lehet bizonyítani és rögtön annak ellenkezőjét is!
Statisztikusan nő a környékünkön lakó három lábú emberek száma, ugyanakkor a 3 lábú kutyáké is.
Amikor egy ember sétáltat egy kutyát, mindkettejük élőlény, összesen hat lábbal. Statisztikailag tehát 3-3 láb jut minkettejüknek egyenként.
230 egy gombóc fagyi?!
Na ettől én is agyfaßt kaptam volna...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!