Miért mindig én vagyok a rossz?

Komolyan mondom mindig én hozok áldozatot, de semmit nem kapok cserébe. Egész életemben kicsi koromtól kezdve segítettem a szüleimnek a házimunkában, kertben mindenhol, de még soha meg nem köszönték a segítséget csak ha mondjuk egyszer nem lapátoltam el a havat mert pihenni akartam vagy nem volt kedvem kimenni segíteni akkor egyből lusta vagyok meg rossz hogy nem segítek. Eközben a nővérem soha semmit nem csinált csak a szobájában ült, de ő soha egy zokszót nem kapott ezért aztán amikor egy évben egyszer kimozdult és mondjuk összesepregetett akkor egyből egy angyal volt. Tanulmányaimért sem kaptam soha dicséretet habár mindig kitünő volt csak a nővéremet dicsérték aki nem volt kitűnő (ez általánosban volt) most gimiben én nem vagyok kitünő ezért lusta vagyok meg nem tanulok eleget és ő kitűnő és a legeslegjobb lány. De most tényleg én mindenért egyből hibás vagyok ha elrontok valamit de ha ő vagy más ront el valamit akkor csak nevetnek. Most is holnap anyák napja nekem kell virágot meg csokit vegyek mert nővérem lusta, nincs kedve mindig az a kifogása hogy tanulnia kell, de hát nekem is!!! De őt az nem érdekli és tudom hogy ő nem tenné meg ezért nekem kell de így meg megint ő lesz a jó mikor semmit nem tett. Ha meg nem adok neki is valamit hogy adja oda anyának akkor mindenki fújolni fog és kiutálni hogy hogyan tehettem ezt.